Nem hittem volna, hogy életem első én-gitározok-te-énekelsz nótája pont apámmal, és pont a felszabadulás dala lesz, de így alakult ma, és még szipogtam is közben. Sok közös élmény maradt ki, valahogy így alakult a kettőnk élete, de ez azért jól esett. Tudom, hogy abszolút nem kommunista indulókban utazik, szóval ki tudja, talán szerzek valakit, aki hajlandó a gitárom mellé kísérni. Mindazonáltal mások, akik mellett meg eddig próbálkoztam: húzzatok bele!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.