Ejjjjjjjjj, ez bizony a fénynél is sebesen száguldott el mellőlem, és a következőig még 360 nap... Az idei fesztivál toronymagasan a legjobb volt, szinte csak pozitívumokkal... először is, idén 3 kivétellel minden olyan zenekar ott volt, aki számít (a Csík Zenekar, az egyre kevésbé aktuálisabb Hiperkarma és a Carbonfools még elfértek volna), ráadásul tökéletes időjárás volt 3 napon keresztül, az a 10 percnyi demo eső csak javított a hangulatunkon (na nem a cipőmén...)

Idén nulladik napot is tartottunk, egy kellemes pesti iszogatással, jó hogy nem első nap siettük el a dolgokat (és ezúton is köszi a plusz estét ;)), ráadásul csütörtökön egy gyors vonatozás után seperc alatt csapódtunk be a piszkosul nem kijelölt helyünkre, hogy a délutáni sörünket már az orfűi tó isteni meleg vizében töltsük... Jaaa, volt valami koncert is, bár én csak a buliindító PASO-ra, az elmaradhatatlan Bëlgára  - szokás szerint állatok, havi szinten szük-sé-gem one rájuk :D), és tök véletlenül belekeveredve a Subscribe-féle RATM Tribute koncertre mentem, utóbbi bizony eztán kötelező darab lesz, ki is derítem, mi a faszt csinálnak az első sorban! Hajnalban még egy kis sátorállítás két vadidegen csajnál az idei Punnany Massif-fesztiválsláger Élvezd-jére... jól sikerült az alapozás!

Pénteken relaxnak egy kis élménypark, pizzázás a viharban, aztán valami teljesen új... Bödöcs Tibor folkelemekkel dúsított előadása után pálinkázgatás a művész úrral a saját, helyben főzött pálinkájával - muhaha, pedig tényleg, a 3 nap legabszurdabb látványa volt az 5 literes dunsztosüvegbe párolt törköly... a lehetőségért (és az utána következő grátisz, isteni szivarért) külön köszönet a csornai különítménynek, kiváltképp a szőke ciklonnak... Sokaknak zeneügyileg a fesztivál legerősebb napjának tartják, én annyira nem ájultam el tőle. A HS7 megbízhatóan jól teljesített, továbbra sem tudnak hibázni, a Quimby haknija viszont mások szerint is erősen izzadságszagú volt, ugyan lehet, hogy szimplán nem voltak elemükben a srácok, de tényleg nem ez volt a csúcspont. Aztán az unicum összefogott a törköllyel, úgyhogy a Vad Fruttik búcsúelőadásba csúszott át, bár a látvány a hatalmas ledekkel nagyon erős volt - mondhatni letaglózott.

Aztán megjött a szombat, ami huhú... egyetlen, hatalmas pörgés reggeltől - és Clara Zetkin hazai rajongóitól - tovább az újabb csobbanásig-olvadásig (és a házmester sem szólt rám), át az Alfa Holdbázis foteljén a koncertekig. A 30Y ugyan idén már másodjára nem okozott katarzist (köszönhetően az elképesztően meglepő számú tiniseregletre a tömeg elején), de az előadás szintén óriási volt. Odettet a zuhanyzóból hallgattam ugyan, de némi felpörgés után jött az általam legjobban várt Pluto-koncert ami óriási tombolás volt, azt hiszem őket is beiktatom a kötelező programok közé, alig várok egy újabb, kissé hosszabb előadást. A nap végére pedig a szintén nagyon várt Enikő-party (na nem az, amelyik 3 napja tartott) konstans vigyorral, őrült jó zenékkel, és egy utolsó napfelkeltével a hegyek között...

A hazaútról inkább nem nyilatkozom, nem véletlenül csak most érkezett a beszámoló. De jó, ha tudjátok, van olyan ember a MÁV-nál, akit sokkol 4 perc késés, ezúton is elnézést kérek a pesti sebes türelmetlen utasaitól. Mástól nem kell - azt hiszem, ha igen, vegye e sorokat annak. Ugyan nem ez a világ legjobb beszámolója, de ezernyi történettel tudom kiegészíteni, és a kettő együtt garantáltan meghozza a kedvet a következő fesztiválokhoz, a helyzet az, hogy 5. éve jelenthetem ki, hogy ez Magyarország legjobb fesztiválja, sőt, 3 napig ez Magyarország legjobb arca. Sok-sok fesztivált, kulturális örökséget, egyebeket kívánok Orfűnek, csapatunknak pedig azt, hogy a 10. fesztet is együtt és itt töltsük!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.