Nézem a Sport tv-n a magyar amerikai futball bajnokság nagydöntőjének összefoglalóját, amelyet az októberi hosszú hétvégén tartottak, és amelyre - nagy sajnálatomra - nem jutottam el, noha érdekelt volna élőben egy ilyen meccs, meg hát bármilyen amerikai foci jól jönne, mert a londoni steelers-re sem valószínű, hogy eljutok. Mindegy is, sajnos lemaradtam, és most, hogy sasolom az összefoglalót, elgondolkoztatott egy dilemma. Mondjuk ez nem nekem dilemma, de szokás felhozni, hogy az amerikai futball inkább show, mint sport. Mondjuk az, hogy sport-e, most sem kérdés előttem, csak sokkal közelebb van a sakkhoz és a közelharchoz, mint a focihoz, de ezt mégsem tudom olyan egyértelműen tudom válaszolni. Mert ez a másfél órás összefoglaló, hiába az ismert arcok (lényegében érintett a komplett sport tv-s stáb), egész egyszerűen kevésbé köti le a figyelmem, mint egy átlagos NFL-meccs, és ebben - egyben a sportág iszonyatosan nagy népszerűségében - vastagon szerepet játszik a körítés, az, amitől ezek a meccsek még dupla annyiszor élvezetesebbek, mint ha csak úgy, pár kamerával adnák a meccseket. Élőben biztos, hogy alaposan lekötne, de nekem - és pl. Amerikában a sokmillió tévénézőnek - tévében bizony nagyobb élmény a meccs amerikai módon közvetítve. Szóval a válasz, ez bizony a művelőknek kőkemény sport, a nézőknek pedig marha jó show.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.