Tulajdonképpen minden együtt van egy szar naphoz. Szeretem az esőt, de csak amikor az ablakból gyönyörködhetek benne, és a cipőm orrát sem kell kidugni hozzá. Persze ez nem ilyen nap. Ma borfejtésen voltam. Ezt általában a két ünnep között intézzük, de most így is belefért az időnkbe. Tulajdonképpen nem lenne vészes meló, a friss bort lefejteni, a söprőt kiönteni, majd a tiszta bort visszatölteni, csak az a nyomorult kén, aminek a szagát most még 24-én is érezni fogom... Amolyan purgatórium, végül is a bornak ez kell a megtisztulásért, csak akkor miért én szagolom? Az egyetlen pozitívum ebben, hogy a munkaanyag fogyasztható, ilyen jó termésnél ez határozottan élvezetes. Aztán hazajövök, ülök a szürkületben a szobámban, enyhén bódultan, épp kispál szól a háttérben (e pillanatban épp a Tejjel-kifli), és persze ha az embernek mások miatt alapból szar kedve van, akkor nem ez az ideális élethelyzet. Járok valami anti-esőtáncot (naptáncot?), keresek egy jó filmet, és úgy csinálok, mintha nem épp egy október közepi hétfő délután lenne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.