Furán állok az ilyen filmekkel. Mert egy film persze ragadjon ki a hétköznapokból, de közben meg annyira szar felkiáltani, hogy 'hát az életben ez nem így van'. A mémeket egy-két évvel megelőzte a film, foreveralone lvl 500, ha már. De tetszett, bár ritkán tetszenek az ilyen filmek. Nem is a film jött be, inkább az, hogy egy részét már én is átéltem. Csak amikor a részeg barátom kikotyogta a csajnak, hogy bejön, ő valahogy nem smárolt le következő héten a fénymásolónál. De a többi része aranyos, főleg a végén a poén, na de kéééérleeek. Aranyos, mégis könnyed romantikus vígjátéknak továbbra is a Scott Pilgrim-et ajánlom, de egy másfél órát ez is megért.

Egy észrevétel: amikor éjjel nézel filmet, és olyan jelenet van, amikor a szereplő a meleg puha ágyban fekszik, más* is elálmosodik és szinte huppanna az ágyba?

* Más nem egyenlő azokkal, akiknek laptopja van és eleve ágyból nézi a filmet. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.