Egyre szimipibb nekem ez a Marion Cotillard. Illetve már a Taxi óta is szimpatikus, de úgy látszik, megy neki a komolyabb szerep is, a Piaf például valami gyönyörű film, és igazán egy szereplős. Ebben a romantikus vígjátékban pedig afféle Femme Fatale, de olyan, akitől én megijednék szerintem...

A film gyerekkorától kíséri végig Julien (nem a makikirály) és Sophie történetét, a harmadik főszereplő pedig egy doboz, ami mindig a tét: akinél van, az szabja meg a fogadást, és adja át a másiknak. Nagyon jól fel van építve, ahogy a gyerekes csínytevésekből a tét emelésével egyre komolyabb hangvételű lesz a film is, és nagyon jól bele lehet élni magunkat a két főszereplő helyzetébe - nekem legalábbis sikerül Julien-ébe, aki akkor is betartja a szabályokat, amikor már rég szeretné áthágni őket, "hatvannal megy, noha a kocsi 210-zel is tudna".

Külön szép az egész kinézete, szép képek, szép színek, de azt hiszem, franciáktól még nem is láttam nem jól eltalált kép világot. Kicsit az Amelie-re emlékeztetett a film, de ez annál súlyosabb, komolyabb mű, és legalább megmutatja, hogy a franciáknak nem csak egy Audrey Tautou-juk van. Csak ajánlani tudom, pláne ha valakinek van ilyen végzet asszonya a valóságban is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.