2012.03.02. 09:38
békávé
A minap Budapesten jártam munkaügyben, és egy érdekes helyzetre bukkantam - illetve a helyzetről tudtam, csak most saját felkészületlenségem miatt megint megtapasztalhattam élesben. Az történt, hogy nem volt nálam külön bkv-jegy, sem elég apró a 320 ft-os automatába (mellesleg nem működött amúgy sem). A Petőfi hídnál szálltam le, ami azért elég jelentős pont szerintem, és egész egyszerűen sehol sem lehet jegyet venni, korábban már futottam körbe, 5 percnyi járáson belül nincs sehol sem automata, sem jegyértékesítő (újságos, bármi). Tudni kell, hogy én azon kevés ember közé tartozom, aki nem szeret bliccelni, nem hiányzik a stressz (főleg amióta 16 ezer a helyszíni bírság), meg amúgy is, kiblicceltem magam megboldogult tinédzserkoromban. Szóval a Boráros téren egyből lepattantam a 4-6-osról, hogy vegyek az aluljáróban jegyet, és mentem tovább a következő villamossal.
Az a történetben a gond, hogy ha éppen akkor jön a jól képzett, empatikus kalauz, akkor ez a sztori rohadtul nem fogja érdekelni, és hiába mesélek neki a szándékaimról, hogy a következőnél szállok le jegyet venni, él a lehetőséggel, hogy 16 ezer forinttal beljebb tegye a bkv-t. Mindezt egy olyan emberen verné le, aki speciel pont szeretne fizetni a szolgáltatásaikért, de egyszerűen NEM HAGYJÁK. És az nem érv, hogy gyalogoljak át a hídon akkor, mert ilyen alapon gyalogoljak ki Rákospalotára, és nincs ez a probléma. Egyszerűen visszajutunk ahhoz a MÁV-nál is megtapasztalt gondolathoz, hogy akkor végül is ki van kiért? Nekik kell a pénzem, én odaadnám a pénzem, eddig oké, de ez nem egy luxuskategória, hanem szimpla tömegközlekedés, hadd ne nekem kelljen törnöm magam, hogy normálisan utazhassak a kiváló gépparkjuk járművein.
Na mindegy, annyi haszna lett, hogy amíg átzötyögtünk a hídon, egy igen cifra vádbeszédet mondtam el magamban a képzeletbeli kalauznak, amelyben nem felmenőket emlegettem, hanem erőteljes bizalmam fejeztem ki ennek a rohadt, korrupt, működésképtelen óriáscég tönkremenetelében, egyben bízva, hogy az olyan faszok, akik erre nem tudnak odafigyelni, jó alaposan elvesztik a munkahelyüket. A Malév példája alapján ez nem is elképzelhetetlen, kérdés, hagyjuk-e végre levágni az üszkös lábat.
Amúgy meg összeszedtem valami igazi pesti nyavalyát, úgyhogy igazából tegnap még dühöngeni sem volt kedvem ezen. Lehet nem is lett volna ilyen baráti a szöveg se.
· 1 trackback Szólj hozzá!
Címkék: élet
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Kell nekünk magyar légitársaság? 2012.03.19. 08:43:23
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.