No, megtörtént, amire számítani lehet, kiosztottak a másik oldalra is egy Kossuth-díjat. Tudom, tiszteletlenség süt át ebből a sorból, pedig nem annak szánom, egyszerűen csak egyértelmű volt, hogy a tavalyi, igencsak meglepő Lovasi-díjazás után ezúttal Ákosnak is kijut egy. Nem érdemtelenül, mondhatnánk, és mondom is, ám keserű szájízzel, ugyanis ahogy tavaly Lovasi András díjával sem tudtam teljesen egyetérteni, úgy most sem tudok Kovács Ákosnak maradéktalanul tapsolni, és ebben vajmi keveset játszik közre, hogy speciel az ő dalait döntő többségben egyáltalán nem bírom.

Egyszerűen úgy gondolom, lehet tévesen, hogy a Kossuth-díj egyfajta életmű-díj, a létező legmagasabb magyar kitüntetés, amellyel valaki - jobbára befejezett - pályafutását ismerik, ismerjük el. Nem arról van szó, hogy ne tett volna le sokat, nagyon sokat Lovasi András vagy Ákos az asztalra, ők azonban alkotói korszakuk közepén járnak - jó esetben -, aktívan alkotnak, és mi még csak nem is sejtjük, mi áll előttük, akár még túl is szárnyalhatják pár éven belül eddigi teljesítményüket, és akkor mivel honorálhatjuk őket? Meg persze, amit tavaly láthattunk pl. Orfűn is, kicsit viccesen néz ki egy Kossuth-díjas a híres "faszfejes" pólóban. Lényeg a lényeg, tevékenységükért mindenképp jár egy Kossuth-díj, de azt gondolom, erre még illett volna várni pár évet az ő esetükben. De respekt nekik, mint ahogy a többi díjazottnak, főleg például Reviczky Gábornak, Balázs Péternek, Pásztor Erzsinek (Janka néni nagy kedvenc volt!), és a többieknek.

És ha már zene, a végére egy kis sikerélmény. Szereztem egy egészen más stílusú gitároktató könyvet, és elkezdtem újra az alapoktól az egészet, és hát természetesen ezzel jóval könnyebb megérteni mit is kéne hogyan. Viszont ezzel párhuzamosan először sikerült megoldanom, hogy egy dal gitározása közben egyúttal el is tudjam énekelni azt, úgyhogy ezúton is köszönöm a Cseh-Bereményi párosnak, hogy megalkották a gyönyörű Csönded vagyok című dalt, és az első igazi dalélményem lehetett. Bár nem az a csajozós nóta, de majd annak is eljön az ideje.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.