Na, a második nekifutás is remekül sikerült, ráadásul a hétvégére rá is kellett pihennem két napot. A lényeg, megpróbálkoztunk a másik, nevezzük úgy, 'alap' pályával is a Paraparkban, az eredeti, 113-as garnizonnal. Az élmény semmivel sem volt kisebb az előzőnél, maximum a legelső rácsodálkozás maradt ki, de ugyanolyan izgalmas és élményekkel teli pálya volt, mint az első próbálkozásunk. És ami még jobb, ezúttal 11:45-tel a vége előtt megoldottuk a pályát, szóval bőven maradt idő nézelődni, képet készíteni, satöbbi. És hát megint iszonyat jól esett a sör, meg persze az a pörgés, megállás nélküli örömködés, ami jóval a kijutás után is bennünk volt.

A hétvége többi részét a fővárosi romkocsmák felderítésére fordítottuk, meg egy karaoke klubra - utóbbiban nem volt nagy sikerem sajna, bár ez engem kicsit sem zavart :). A romkocsma viszont érdekes megállapításra juttatott, mégpedig arra, hogy bár minden kocsma más és más, sőt, egyetlen romkocsmában ez van, valójában a java meglehetősen ugyanolyan. Nem a tárgyakban, azokban végtelenül eklektikus, a hangulatuk, amit áraszt, az viszont eléggé sablonos. Persze ezt azért nem ilyen negatívan gondolom, mert bármilyen külföldinek az elsők között mutatnám meg ezeket a helyeket, de valami nekem mégis hiányzott, valami, ami megkülönböztetné ezeket a helyeket egymástól, mert így bármennyire is eltérőek, mégis egyik olyan, mint a másik.

Ha minden jól megy, a következő hétvégék is kellőképpen mozgalmasak lesznek, ami el is kel, ugyanis a nyárnak mindjárt vége, ki kell használni minden egyes lehetőséget, sőt, még annál is többet, amíg csak lehet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.