Szálloda a holdon - megvetetlen az ágy
szálloda a holdon - ha tényleg kellek, ott megtalálsz

Táncoltam asztalon, csapkodtam ajtókat,
lestem a cseleket, annyit bámultam titeket,
vertem a falakat, átkoztam magamat,
ébredtem mezőkön, lebontott híd alatt,
nem adtam hálát fűnek-fának,
nem állítom azt, hogy bármit is bántam,
éveken át a sivatagok fölött egy kifeszített kötélen jártam

Szálloda a Holdon - megvetetlen az ágy
szálloda a Holdon - ha tényleg kellek, ott megtalálsz

Mindenki bent volt, zúgott a bálterem,
csak én jártam kinn ott a kapuk előtt,
a pocsolyába köptem minden gondomat,
egy valódi vesztes, egy igazi hontalan,
és elhúztak mellettem veszettül tülkölő,
padlógáz-taposó, ablakba könyöklő,
sofőrök, meg a jószagú nők,
magukkal harcoló másokkal üvöltők.

Mert a zavaros, bánatos ébredésből,
a kételyeken, no meg a reményen át,
az éjszakai extázisba tartok,
a zarándokúton minden áldott nap,
papolhatnak, nem érdekel,
az ócska szavak az ajtóig sem jutnak el,
nem sírok a múlton, se a holnapon,
maradtam az, aki voltam, lettem aki vagyok.

Unalmas darabban játszottam az ostobát,
letagadtam, de sejtettem, merre tovább,
megléptem a hátsó lépcsőkön át,
leporoltam magamról a föld porát.

És itt fekszem elbűvölve a naplemente után
szálloda a holdon - ha tényleg kellek, ott megtalálsz

Újra meg újra, amíg tart az álom felébredek, és újra megpróbálom

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.