Ez is kerek, bár ehhez nincs szükség romantikus vacsorára, sem tortára, de egy éve, valahol ott a padlón álltam neki "elejteni" a gondolataimat. Visszanézve mondjuk ezen a napon, hogy hol voltam egy éve, azt kell mondanom, tényleg fura az élet, hogy most már mosolygok, és sokkal gyorsabban pillantok át rajta, mint ahogy megéltem a dolgokat, az életemben is, meg azokat is, amiket, amikről leírtam. Megvolt az esély, hogy eddigre már régen beleunok az egészbe, de végül is továbbra sem rossz dolog egy ilyen megnyilvánulási forma, mindent nem adhatok Zuckerbergnek sem. De az tény, munkanélküliként például több ideje van az embernek bármiről is írni. Meg aztán, sok esetben bele is fáradok ugyanannak a szajkózásába, mert írhatnék most is arról a nevetséges hepciáskodásról, amit a diákok tüntetés címén művelnek Budapesten, vagy akár a tandíjról, vagy a "cigánybűnözésről", elnevezéséről, mert egy posztról is lenne kedvem leírni a gondolataim. Ez is az életem egy szelete, időt erre is hagyok, és ha már belekezdtem, folytatom tovább a második évben is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.