Mármint ez az egész minden, meg az eset. Ma megtudtam, hogy tudtom és akaratomon kívül a szci egyház közelébe kerültem. Szándékosan nem írom ki a teljes nevüket, nem akarom, hogy akár csak a Google találati lista utolsó helyére is kerüljek (mert szerencsére érkeztek már látogatók a blogra onnan is).

Pár hete, épp egy megzuhantabb állapotomban személyiségteszteket, jobban mondva önismereti teszteket vadászgattam a neten, mert bár nem ez oldja meg az ember lelki problémáját, talán belefuthatunk pár jó kérdésbe. Na ekkor találkoztam egy 200 kérdésből álló teszttel - figyelem, a kulcsszó a 200 kérdéses! ez visszaköszön mindenhonnan, akár név nélkül, akár az oxfordi névvel (mint az én esetemben) fémjelezik. Egy igen részletes, több részből álló teszt volt, nem egy fél perc alatt átfutunk rajta-dolog, de mivel épp ebben voltam, természetesen figyelmesen végigcsináltam. Ja, a teszthez regisztráció kellett, dehát azért van valakinek 3-4 e-mail címe, hogy legyen közte az ilyen célra szánt is. Szóval a teszt végén az várt, hogy adjam meg a telefonszámom, és közlik az eredményt. Eléggé elment a kedvem tőle, természetesen eszem ágában sincs megadni a telefonszámom senkinek - bár akkor még nem a krisnás hippiktől való aggódás tartott vissza, hanem mert szimplán nem akartam élő szóban beszélni egy vadidegennek a problémáimról. No, innentől jó pár napon keresztül kaptam az e-maileket, hogy fejezzem be a tesztet, adjam meg a számom, biztosan nem élnek vissza vele, miért is tennék. Áldom az eszemet, hogy ilyen paranoiás vagyok!

Ma pedig, a megújult konteóblogon futottam bele az első posztba, és abban egy elejtett információra, amely szerint ezt a tesztet is ők végzik (nem a krisnás hippik, a szci). És ez nem egyszerű vadászat, ahova beteszik a lábukat - cégek, családok, bármi - ott ez a 200 kérdéses személyiségteszt a csali, a belépő, innen indul minden, minden sztori, ahol e szektával való találkozás a téma, úgy kezdődik, hogy szerepel benne az ominózus "200 kérdés". Egyszerűen a hideg kirázott abban a pillanatban, szinte a gyomrom összeszorul.

Nem a balfasz szövegük miatt. Se nem vagyok vevő a különböző egyházak marhaságaira, se pénzem nincs nekem erre. Hanem a módszereik miatt, ami az 50-es évekbeli KGB-s és McCarthy-s, Hoover-es idők érzetét kelti az emberben. Félek belegondolni is, hogy apránként mi mindent tudnak kezdeni egy emberrel, ha csak némi információt is megszereznek. Lehet, ez is paranoia, de egyszerűen a gondolattól is elsápadok, hogy ilyenekkel akár csak kapcsolatba kerülök, akár csak a lehetőséget is megadom, hogy a mocskos agymosó játszmáikat rajtam is elkezdhessék. Mert ki tudja, én elég erős vagyok-e jelenleg ahhoz, hogy ezt kivédjem. Amiket olvasok róluk, az éppen elég, hogy eszembe se jusson még csak érdeklődni sem irántuk, hanem a lehető legtávolabb tartsam magam, inkább bele sem olvasva semmilyen ilyen mesébe. És most, hogy tudom, a közelükben jártam, kis híján felkínáltam magam. Hát ez nekem mára nagyon súlyos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.