Létrehozok egy kategóriát az ilyen jellegű alkotásoknak, legyen a gyűjtőnevük mondjuk "pettingfilmek". Nem a legjobb, mert van aktus a végén, csak kurva hosszú az előjáték. Nemrégiben tűnődtem el, hogy amekkora nevű és tehetségű színész Edward Norton, milyen kevés filmet láttam tőle - nos, erről még csak nem is hallottam, pedig ott van még pluszban egy Phillip Seymour Hoffman és egy Rosario Dawson is. A történetben Monty Brogan utolsó estéjét követjük végig, mielőtt megkezdené hét éves börtönbüntetését - és persze van némi visszaemlékezés is, mielőtt lezárná a kinti életet.

2 órás, és ez itt azt hiszem, ebben az esetben inkább probléma, nagyon sokáig tart a felszopás, mire a végére beindul a film, és úgy érzem, van egy két szál benne, amik inkább időkitöltésnek jók, de nem sokat tesznek hozzá a sztorihoz. Ettől független viszont amint elkezdődnek az események, hamar lepörögnek a percek, és még csattanó is jut a végére, amit ettől a filmtől igazán nem vártam. És ami a fő lényeg: Edward Norton továbbra is a legnagyobbak közt szerepel, és az az érzésem, csak azért nincs még oscar-ja, mert se zsidót, se buzit nem játszott. Ennek most így negatív felhangja van, tudom, pedig nem annak szánom, de van egy-két olyan díjazás, amelyeket rohadtul nem értek Norton filmjei mellett...

No, elkalandoztam, lényeg, Norton fanoknak kötelező, és amúgy is érdemes egy megtekintésre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.