Na nem mintha eddig nem tudtam volna, hogy ha lesz fiam, viszonylag korán kapni fog egy gitárt, de most ráadásképpen meg is fogom nézetni vele ezt a filmet úgy, hm, 10 éves korában, aztán hadd szóljon, jöjjön, aminek jönnie kell. Sőt, nekem is erősen megjött a kedvem (újra), hogy szerezzek egy elektromos gitárt is.

Tulajdonképpen az csoda, hogy három ekkora zseni találkozásakor nem esett lyuk a téridőszerkezeten... Bár van egy olyan gyanúm, hogy Matt Bellamy és Jack White találkozásakor ez megtörténne.

Kéne írnom a filmről is már, mi? Nincs mit. Egy dokumentumfilm, Jimmy Page, Jack White és The Edge összeül, hogy beszélgessenek a gitárról, a zeneszerzésről, a játékról, az emlékeikről, no és persze hogy jammeljenek is kicsit. Ennyi, ez így tökéletes, ahogy van, ilyen egyszerű. Akinek nem indul be a nyálelválasztása erre a három névre, azt valószínűleg nem is érdekelné ez a zenei orgia. A többieknek nem kell több. Piszok jó. Nyers. Ütős.

Hangos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.