Valahol ez is az élethez tartozik, a 12 óra állós robotmeló után egy pofa sör minden, amire az ember vágyik. Ennyire régen esett jól egy hűs korty, mint ma a város szélén, egy zseniális kiskocsmában. Lehet, sűrűbben kéne lenéznem oda. Nem is kell hőzöngenem semmin, megteszik helyettem a mindent tudó nagyöregek. Csak ülök, és hallgatok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.