Amikor a Simpson család találkozik az Amerikai Psycho-val és a Femme Fatale-lal... Valahogy úgy álltam Bret Easton Ellis-nek ehhez a könyvéhez is, mint a Holdparkhoz például, elég nehezen lendült be, tulajdonképpen a komplett első fejezet egy elnagyolt intro volt, de aztán... aztán szokás szerint azt vettem észre, hogy nem bírom letenni, mert baromira érdekes és izgalmas. Tulajdonképpen egyébként tök más volt, mint a korábbi könyvei, de valahogy mégis jellegzetes. Amit előzetesen tudtam róla, nevezetesen hogy egy terrorista csoportról szól, akik a divatvilágban vegyülnek el, nos, ennél jóval többről szól a történet, a szokásos emberi ürességről, de nekem úgy jött le, hogy Victor Ward ezúttal megpróbál szembenézni ezzel az ürességgel. Na persze ettől nem lesz gyaloggalopp a könyv, de nekem mindenképpen újdonság volt, és jó változás. És még jobb, ha ezt a könyvet akkor olvassuk, amikor már túl vagyunk egy-két korábbi művein, főleg A vonzás szabályai-n, mert elég sok dologban épül rá, vagyis a szereplőkre. Végül is enélkül sem rossz könyv, csak kellemes apróság.

Ami viszont a legkellemesebb, és egyben legjellegzetesebb sajátossága ennek a műnek, az a rengeteg popkult utalás, elsősorban híres emberekre, de rengeteg filmre és dalszövegre is, tele van a könyv kikacsintásokkal, idézetekkel. És egyben el is érkezünk az egyetlen negatívumhoz, a magyar fordításhoz. Félve írom le, mert tudom, hogy óriási munka lehet egy ilyen könyvet lefordítani, pláne 1999-ben, amikor még nem botlottál mindenbe a neten, de az idézetek-utalások teljesen következetlen, esetleges fordítása elég bosszantó volt, és a könyv egészén végigvonul, gondolok itt arra, amikor Aphex Twin-t, mint előadót Aphex-ikreknek fordítottak, vagy amikor bizonyos dalszövegek eredete is ott van a lábjegyzetben (pl a Smells like teen spirit-nél), másnál meg annak ellenére sincs legalább angolul írva a jegyzetben, amikor meg is magyarázza valamelyik szereplő, mi az idézet "Piszkos ügyek piszok olcsón..." komolyan?). A lényeg, ezekre a dolgokra ráférne egy újrafésülés, mert ugyan a könyv enélkül is piszkosul jó, csak éppenséggel lenne egy plusz cserkó a kiválóság fagyiján.

Mindezektől függetlenül, bár kicsit eltér a szokásos Easton Ellis-művektől, nagyon is jó és komoly olvasnivaló, műkedvelőknek kár kihagyni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.