Na ez is eljött, megint. Nem 32, addig még van egy kis időm, de megint eggyel több. Holnap egy újabb trágya munkanappal ünneplem, hogy méltó módon tegyem fel a koronát életem eddigi legfosabb évére. Nagy utat lehet 366 nap alatt bejárni, ha belegondolok, mi volt tavaly ilyenkor, fordult is velem a világ rendesen, sajnos eddig olybá tűnik, nem a legjobb irányba, de ki tudja, csak forog tovább, és akkor előbb utóbb megint a jóra ér. Szombaton azért vidámabban is megadjuk a módját, de a születésnap arra is mindig ráébreszt, mennyi minden változik, és hogy "semmi sem lesz ugyanúgy, mint régen". Meg kell becsülni minden boldog, vagy legalább annak tűnő pillanatot, mert a hullámvasút nagyon hamar tud nagyon meredek lenni. Felfele bezzeg lassan ér...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.