Ennyien gondoltak rám a közösségi hálón, meg még páran sms-ben, telefonban. Valamit talán mégis jól csinálok, akármennyi is a muszáj közte, ennek még a felére sem számítottam, és örömmel, határtalan örömmel reagáltam minden jókívánságra. Tényleg könnyek szöktek a szemembe, rég éreztem ekkora törődést :) Persze egy kérdés, egy idézet bennem maradt, de igazán ezen sem kell csodálkozni, csupán motoszkál, ott hátul:

Te hová tűntél, merre jársz, mit csinálsz?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.