Kétségkívül kijelenthetjük, van Janics-ügy. Kicsit kezdünk átcsapni a bulvárba, és ez nem jó, de többek között nem a szövetség tartott könnyekkel fűszerezett, enyhén megrendezettnek tűnő sajtótájékoztatót a váltásról, és Janics Natasa személyisége is garantálta, hogy távozása is nagy port ver fel (nem úgy, mint például szegény Paksy Tímeáé). A döntés megszületett, itt már csak a papírozásra várunk, meg hogy elegáns vagy kevésbé elegáns módon valósul-e meg a váltás. Kicsit ketté szedném ezt az ügyet, hogy két külön véleményt írjak le.

Először is, az, hogy Janics országot vált, az ő szíve joga. Eredetileg is szerb, tulajdonképpen hazatér, és egyáltalán, ha nem, vagy kevésbé érzi itt jól magát, és vállalja a konfliktusokat (mert az biztosan lesz Szerbiában is), akkor sok sikert neki. Én különösen nem fogok könnyek hullatni, ugyanis sosem volt különösebben szimpatikus számomra. Mélységes elismerésem a teljesítményéért, eredményeiért, páratlan karrier, és magam is csodálom, milyen megalkuvást nem tűrően rendelt mindent a sport és a siker alá. Azonban nálam ez sokszor a ló másik oldalának tűnt inkább, önző és harsány viselkedésnek, miközben mellette alig hallhatóan lett hasonlóan nagy sportoló Kovács Katalin. Ez meg az én szuverén döntésem, de ettől függetlenül is úgy gondolom, aki menni akar, menjen, nem voltam oda Nagy Laci hazatéréséért sem.

És itt jön a vélemény, amit az eheti sajtótájékoztató alapján abszolút nem fog fel Janics sem: hogy országot nem úgy váltunk, mint mások klubot szoktak. Egyszer, maximum megértem, de akkor is jól meghatározható indokok (a hátország szakmai hátránya, életkörülmények, satöbbi - lásd Bodrogi Laci), én ilyenekért nem haragszom. De egy életben kétszer(adott jogi esetben háromszor) országot váltani, az nem gyere be, és nem kell tán csodálkozni sem könnyes szemekkel, hogy miért kezeli úgy a szövetség, mint egy árucikket. Mert ő saját magát áruba bocsájtotta, mert így kezeli az országváltást. Eddig sem volt szimpatikus, azt mondtam, köszönjük Natasa, és akkor viszlát, de ez a bulvárba illő értetlenkedő sajtótájékoztató bizony arra a felismerésre juttatott, ő itt szerepet játszik, előadja az ártatlan báránykánt, nekem meg sajnálnom kéne. Hát nem.

A másik, ami miatt van Janics-ügy, az a pénz. Hogy miért kér pénzt érte a szövetség, fent kifejtettem. Szerintem az igény jogos, nem túlzó kérés, mint ahogy az esetleges két éves kihagyás sem az. Nem csodálkozni kell, hogy miért gördít akadályt a szövetség az ügyben, ebben az esetben nem lehet tapsolni hozzá, hogy menj csak. Ami pedig az életjáradékát illeti, kicsit úgy érzem, van igazság mindkét tábor elgondolásában - hiszen miért fizessünk olyasvalakinek, aki szerb színekben lesz az ellenfelünk, illetve ezért a pénzért Janics valóban, nagyon keményen megdolgozott. Én egyetértek azzal, hogy ez a három olimpiai aranyérem (és a többi 38 más érem) már mindenképpen a mienk, az országé, nekünk nyerte, mi örültünk a Himnusz alatt, ezért azt gondolom, az életjáradék jár neki, de legalább ennyire jár érte a pénz nekünk is, hiszen egy potenciális bajnokot engedünk a vetélytársak keze közé. Szóval show, színpadi előadás és dráma nélkül egyszerűen, könnyen és gyorsan le lehetne ezt zavarni, (apró)pénz ide, és mindenki baromi boldogan ülhet le karácsonyozni. Mi is, hiszen számos tehetség áll sorba Janics helyére.

Natasa, neked pedig hasonlóan sok sikert és kitartást régi-új hazádban, és ha megengeded, ellenünk azért nem kívánok aranyérmeket!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.