Egy igazán állat és mozgalmas hétvégén vagyok túl, pihenésről még csak szó sem lehetett, pláne, hogy szombaton is munka volt. Miközben úgy tűnik, munkaügyi és magánéletben is alakulnak a dolgok, az ünneplésre szánt péntek este tökéletesen passzolt ehhez a meglehetősen vegyes érzésű, felkavart időszakhoz. Történt, hogy a 30Y koncertjét ismét egy szombati munkanap követte (nem először pályafutásom során :S), ez persze véletlenül sem tántoríthatott el az ország egyik legjobb bandájának a bulijától. De persze a hülye időpont, meg a csillagok állása hozta a formát: miközben a fiúk életem egyik legjobb koncertjét nyomták a színpadon (tényleg, abszolút top3-as 30Y-koncert volt, pedig nem ma kezdtem az ipart), a közönség abszolút top utolsó 3-as volt. Olyat ugyanis még nem csesztem, hogy a Respektre vagy a Mentés máskéntra nincs pogózás, márpedig itt ez történt, az a három ember is hamar megunta a passzív tömeget látva. Nem tudom, a fiúk mit éreztek ebből a színpadon, de a tömeg legelején se volt szinte semmi ugrabugra, és a már szinte hiányolt tini vadállatok helyett párokban érkezett puhányokkal töltődtek fel az első sorok. Az pedig egyszerűen botrányos és elképesztő, hogy az egyetlen bodysurfingelő srác alól pár emberrel arrébb egész egyszerűen kiálltak, és akkorát zúgott a gyerek, hogy beleremegett a dobszerkó is... szóval ennyire prosztó, halvérű közönséget még Bécsben se láttam, pedig arra fele sem tudják, milyen egy jó buli.

No mindegy is, az előadás akkora volt, hogy mindezek ellenére is hüledezve tértem haza jól megérdemelt nyúlfarknyi pihenésemre, hogy hajnalban termelhessem a GDP-t - és elcsesszem a hangulatot. Mivel a szórakozóhely környékén dolgozom, hamar visszatértem a helyszínre, de reggel fél6kor egy vasúti felüljárón fekvő (szerencsére letakart) holttest látványára indítani egy szombatot, nos, az még a CSI-ban sem túl menő, pláne nekem. Épp két hete beszéltük, hogy a vezetékek elleni állítólagos védőrács csak megkönnyítené a felmászást, ha van rá szándék, és úgy néz ki, volt. Nem tudom, mi visz rá egy 22 éves srácot az öngyilkosságra, vagy az ilyen határozott hülyeségre, de elég sok embert sikerült elborzasztania vele (lévén az az egyetlen út sokunk munkahelyére...). Nem beszélve a másnapi koncert elmaradásáról, holott a szórakozóhely ebben az esetben a legkevésbé sem sáros. Poénkodhatnék, hogy haláli buli volt, de nem a részvét miatt nem teszem, inkább újfent dühít, hogy a saját ismerősei mellett annyi más embernek okoz keserű szájízt, vág tönkre egy vagy több napot, mert nem képes úrrá lenni életén, érzelmein, saját magán. Nem ez a megoldás, és neki sajnos már más sem.

Visszatérve a kellemes emlékekre, a koncert tehát állat, formában a fiúk, még mindig a topon. Bár a hangulatot nem adja vissza, álljon itt emlékül a setlist, és remélem a következő bulik után semmi sem árnyékolja be a felhőtlen örömöt.

1. Egypár
2. Felhő
3. Teremtős
4. Puhatalpú lányok
5. Rajzszöggel középre
6. Hajóra szállt
7. Ágyéktól szívig
8. Öltöztetnéd megint
9. Defender
10. Bogozd ki
11. Városember
12. Emberírtó
13. Kövér disznók
14. Dadog
15. Respekt
16. Sötét van

17. Ül és vár
18. Mentés másként
19. Csönded vagyok

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.