Fura az élet, hogy néha mennyire meg tudja kavarni az állóvizet, a hullámhegy magasabb pontjáról pedig egészen szélesedő mosollyal lehet visszanézni arra a mélyebb pontra, amiről pontosan tudom, hogy még sokszor várni fog rám. De addig ha egy üzlet beindul... most úgy alakult, hogy valahogy minden a helyén van, és jól esik hátradőlve élvezni a pillanatot, hogy van magánélet, van normális munka, amiből talán normális pénz is lehet, és egyáltalán megnyugtató benne lenni az életnek abban a bizonyos lassú, langymeleg, kellemes sodrásában, akármeddig is tart. És mindennek a tetejébe valami elképzelhetetlenül szerencsés csillagegyüttállás miatt holnap az abszolúte friss, szinte forró albumával érkezik Magyarországra a kedvenc bandám, és én teljesen lázban égve várom a pillanatot, amikor meglátom őket a brutálisan elképesztő színpadon, hogy egy szűk két órás "eszo"-t okozzanak, hogy kicsukjak minden más gondolatot az agyamból, hogy egy kis időre szó szerint egy másik bolygóra, mit másik bolygóra, egy másik univerzumba kerüljek. 24 óra múlva engem is beszippant a szupermasszív fekete lyuk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.