Olvasom a hvg.hu-n Csurka nekrológját, amit Tamás Gáspár Miklós írt. Elsőre az ismert közmondás jutott eszembe.

Másodjára meg - még el sem olvasva a teljes cikket -, hogy ugyan minek kell egy ismert, ízig-vérig liberális embernek egy szélsőjobbos, és még azt is mélységesen megosztó radikális haláláról írni. Holtakról jót vagy semmit, gondoltam én, szépet mondani nem nagyon lehet róla, csúnyát meg már minek.

Aztán elolvastam, és rájöttem. TGM egy az egyben átvette a szélsőjobbosok legidegesítőbb tulajdonságát, akiknek, mint a viccbeli Mórickának, "mindenről AZ jut eszébe", és csak azért írt nekrológot, hogy jól belerúghasson a Jobbikba. Félreértés ne essék, miattam rugdalják amennyit akarják, de egy ember halálát felhasználni ehhez végtelenül ízléstelen és szánalmas. Süt az írásból, milyen érezhető undorral "méltatja" Csurkát, csak azért, hogy kontrasztnak állíthassa a Jobbik ellen, lám a nagy gonoszok, még Csurkáékon is túltesznek. Csak gratulálni tudok, így kell példát mutatni, milyen is a toleráns, szabadelvű magyar, akitől távol áll a szélsőjobb minden vonása.

Csurka István nyugodjon békében, TGM-nek pedig szívből kívánom, hogy hosszú és egészséges élete végén Vona Gábor írja a nekrológot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.