Francos megfázás, vagy mi ez, igen csúnya véget hozott egy csodálatos hétnek, pedig péntekig volt benne minden, amit szeretek... Remek poén ilyenkor szombaton már este tízkor aludni, és szenvedni a torokfájástól-láztól.

Annyi mindenről tudnék írni, hogy úgy döntöttem, inkább nem írok semmiről (úgy sincs még elég energiám, megterhelő ám billentyűt püfölni! :D), de a betegség ellenére, azt hiszem, hosszú ideje először boldog vagyok, vagy mi - nem tudom, rég éreztem ilyet. Remélem ilyen szépen alakul a következő hetem, esetleg heteim is.

Ja igen, a cím. Egy Tourette-szindrómás angol nő állítólag többek között ezt a mondatot nyomatja néha egyfolytában, akaratlanul. Egy költő veszett el benne, zseniális! :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.