Ennyien gondoltak rám a közösségi hálón, meg még páran sms-ben, telefonban. Valamit talán mégis jól csinálok, akármennyi is a muszáj közte, ennek még a felére sem számítottam, és örömmel, határtalan örömmel reagáltam minden jókívánságra. Tényleg könnyek szöktek a szemembe, rég éreztem ekkora törődést :) Persze egy kérdés, egy idézet bennem maradt, de igazán ezen sem kell csodálkozni, csupán motoszkál, ott hátul:

Te hová tűntél, merre jársz, mit csinálsz?

Na ez is eljött, megint. Nem 32, addig még van egy kis időm, de megint eggyel több. Holnap egy újabb trágya munkanappal ünneplem, hogy méltó módon tegyem fel a koronát életem eddigi legfosabb évére. Nagy utat lehet 366 nap alatt bejárni, ha belegondolok, mi volt tavaly ilyenkor, fordult is velem a világ rendesen, sajnos eddig olybá tűnik, nem a legjobb irányba, de ki tudja, csak forog tovább, és akkor előbb utóbb megint a jóra ér. Szombaton azért vidámabban is megadjuk a módját, de a születésnap arra is mindig ráébreszt, mennyi minden változik, és hogy "semmi sem lesz ugyanúgy, mint régen". Meg kell becsülni minden boldog, vagy legalább annak tűnő pillanatot, mert a hullámvasút nagyon hamar tud nagyon meredek lenni. Felfele bezzeg lassan ér...

Hétvégén legalábbis az volt sport szempontjából, végre beindult az EB, ment közben egy Forma-1 is, és a Nagy László visszatérését jelentő kézi meccset (érthető okokból), meg a Djokovic-Nadal félbeszakadt Roland Garros döntőt meg se néztem. Mindez azt jelenti, hogy újabb műszakot kell vállalnom, hattól éjjel kettőig simán el lehet lenni ilyenkor :D

Az EB amúgy eddig egész pozitív csalódás, az egyetlen szar meccs pont a Németország-Portugália volt, aggódhatok, mire lesz ez elég a Nationalelf-től, márpedig ha már magyarok híján nekik szurkolok, illene meghálálni... Sajnos a mai francia-angol meccs már kimarad, ahogy péntekig valószínűleg az összes meccs (magyarán a csoportkör bő harmada), hála a délutános műszaknak. Kéne ilyenkor valami bánatpótlékot fizetni, vagy nem tudom, de tiszta szar, hogy ennyi meccsről lemaradok... Hétvégétől pedig folytatódik a sportnézés, júliustól Tour De France, augusztusban meg olimpia. Szabit kéne kivenni...

Szóljatok a környék madarainak, hogy lépjenek le, ha jót akarnak, mert ma el lehet fogatni őket velem! Tegnap kissé elkenődve hallgattam a Muse új albumának "trailer-ét", ami egy kis vonós bevezetés után félpercnyi dubstep lámaságot mutatott, hát, tőlük kitelik, hogy kamu, de még annak is ijesztő... Ettől függetlenül várós a szeptember és a The 2nd Law...

Na de aztán! Ma jött a hír, hogy november 20-án újra Budapesten a Muse! OMG, az év eddigi legjobb (tulajdonképpen az egyetlen jó) híre!!! Sajnos kicsit átalakítja a költségvetést, de kit érdekel, negyedszerre is egy levegőt szívhatok a világ legjobb bandájával, és láthatom őket játszani! Már most nem tudom kivárni nemhogy a november 20-at, de a június 14-et, hogy megvegyem a jegyet... Bízom benne, hogy nem lesz 20 a kiemelt jegy, mert hogy azt veszek, az kurvaélet... Két hét múlva pedig már Orfűn sörözgetek valami fain koncertre készülve... Vannak még szép pillanatok a jövőben!

Akkor ma már a nemzeti széttartozás napja van, vagy micsoda? Tegnap volt az összetartozásé, hát mondjuk rohadtul nem éreztem magam összetartozva, miközben Mr. Bajusz még mindig ámokfut a környéken, és nem akarja megérteni - vagy leszarja -, mi ezekkel másoknak a baja. Az szerintem egy fontos dolog, hogy - sallangoktól, pátosztól mentesen - így is kifejezzük a jó értelemben vett magyarság létezését, ami természetesen közel sem azonos az országgal, sőt. Külön tetszik, hogy ezt június 4-ére tették, mert az igenis szörnyű dátumra megpróbálnak valami olyat ültetni, ami pozitívabb töltésű, ami a szomorkodás és a mérgelődés helyet azt ajánlja, fel a fejjel, itt vagyunk, megfogyva bár....

Kár, hogy a jó ötlet, a jó kezdeményezés szintjén meg is reked az egész, mert ez egyébként egy kifejezetten jó, és jól irányzott gondolat. De az összetartozás számomra nem azt sugallja, hogy itt vagyunk mi, magyarok, és bekaphatja, aki nem az. Nagy-Magyarország jelentős részén éltek kisebbségek, így bánnánk mi velük ma is, ha meglenne az ország? Nem csak abban kéne kimerülnie az összetartozás gondolatának, hogy magyarok vagyunk, a legtutikurvafaszább nép, és ettől mi vagyunk a királyok. Szerintem nem csak állampolgárságot kell tudni adni a külhonba szakadt magyaroknak, hanem biztosítani a jó hírüket az ő szülőhazájukban, és szerte a világban. Nem pedig belerondítani az életükbe, támadások kereszttüzébe tenni őket valami másodlagos, mondvacsinált indokkal, amely, gyanítom, az erdélyi magyarok javát nem is érdekli...

Persze, könnyen pofázom innen, nem határon túli magyar vagyok, nincs a családban sem ilyen rokon, mit sem látok abból, mi zajlik a való életben a piros vonal után. Igyekszem is vigyázni ezzel, hogy ne sértsek meg senkit az okoskodásommal. De én innen ezt gondolom, és azt, hogy egész évben úgy illik viselkedni minden magyarnak itthon és külföldön is, hogy ne csak egy napig jusson az eszekbe, ez az összetartozásé.

Olvasom, így két nap késéssel, hogy Áder úr első intézkedései egyikeként visszadobta a Médiatörvényt, nem formai vagy tartalmi okokra, hanem eljárási hibára hivatkozva, ami az (Index által elnevezett) last-minute törvényalkotás végét jelentheti, de legalábbis visszább veheti. Olykor-olykor elcsodálkozom, hogy vannak még a Fideszben is hozzáértő emberek, akik kettőnél több legyet is tudnak ütni egy csapásra, mindezt úgy, hogy miközben kifele erős, változást hozó ember képét mutatja, valójában a status quo-t nem veszélyezteti. Áder János több évig volt az Országgyűlés elnöke, pontosan ismeri a szabályokat, és ezen a so called parlamenti társaságon nem nehéz fogást találnia, talált is, jelezve kifelé, hogy ő nem egy báb. Elsőként kapásból a Médiatörvényt küldte vissza (nem mondjuk a Zöld-foki szigetekkel való együttműködés a kolibritenyésztésben-ről szólót), jelezve, hogy az egyik legvitatottabb törvénnyel is mer packázni, hogy nem báb, és nem is gyenge. Továbbá meg is feddte a képviselőket a zárószavazás előtti módosításokért, ez ugyan még nem koki és saller, de már egy ejnye-bejnye, a második helyre ezzel simán oda is teszi magát az erősorrendben.

A baj tényleg csak az, hogy ez azért elsősorban máz, természetesen újra átmegy a törvény, és ahogy Áder ígérte, alá is fogja azt írni, szóval csupán egy kis show-t láttunk, illetve megmutatta milyen az, amikor valaki nem "a törvényhozás motorja" kíván lenni. Bennem csak az merült még fel - és mindegyik opció ijesztő -, hogy A. amennyiben Schmitt és irodája szabad kezet kapott, tényleg nem volt annyi eszük, hogy a látszat kedvéért egy-egy, tényleg jelentéktelen törvényt visszadobjanak? Anélkül is kilógott a lóláb, de legalább kevésbé lett volna közröhej tárgya az országon belül, és talán kívül is az előző köztársasági elnök, és nem dob fel egy ilyen magas labdát az utódjának - aki, nagyon okosan, le is csapta azt.

Vagy pedig B., 3 éve eltervezett színjáték részesei vagyunk? Tényleg jobb oldali körökből szivárogtatták ki a plágium-ügyet, tényleg feláldozhatóvá tettek már az elején egy Schmitt Pált, bemocskolva ezzel a politikán kívüli karrierjét is? Mert akkor olyan fokú aljasságról van szó, ami nekünk, átlagembereknek nem sok jóval kecsegtet az elkövetkező évekre, és lassan tényleg jönnek a békaemberek az ürgebőrbe varrt dobozokkal...

Meg vannak emberek, meg vannak kérdések. A Vastagbőr összeszedte a negyedik cociális konzultáció 16 pontját, nekem nem kellett előkotorni, bár lehet, jobb lett volna, ha ott marad a sötétben. Bár nem is értem, min lepődök meg, lényegében ez sem különb, mint az előző három klasszikus kiadás, ugyanolyan demagóg, pofátlanul sugallja, ők mit szeretnének hallani. Ebből is a kedvencem - most amúgy is szemezgetni fogok -, a 10. pont:

„Vannak, akik úgy gondolják, az államnak vissza kell szorítania a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatokat. Mások szerint nem kell föllépni a monopóliumok ellen; rendjén van, hogy a nagyhal megeszi a kishalat.”

Aha. Nem látszik ám át, nem. Vagy itt a másik jó pont, amire ha akarnék válaszolni, sem tudnék egy X-szel:

„Vannak, aki úgy vélik, méltányos lenne a válság idején, ha az alacsonyabb jövedelműek a cafetériát készpénzben kapnák. Mások szerint a cafetéria rendszeren nem kell változtatni, mert a bérkompenzáció elegendő segítség a kisebb keresetűeknek.”

Történetesen nem tartom annyira méltányosnak a kp-s kifizetést, a cafetéria nagyon jól működött, mint béren felüli juttatás, ezt nem erőltetném. Na de egyrészt a régi cafetéria ér valamit, nem a mostani, CBA-nak lezsírozott (jó, már a Tesco is beszállt), másrészt az a szaros bérkompenzáció az minden, csak nem segítség, tán nem kellett volna kivezetni az adójóváírást, és nem lenne erre se szükség. Aztán van olyan, amivel nem is tudok mit kezdeni:

„Vannak, akik szerint az államnak több eszközzel, jobban kellene segítenie a fiatalokat az elhelyezkedésben. Mások szerint a fiatalok elég segítséget kapnak az államtól.”

Hm, ez eddig okés, ingyen sör is kéne. De ha az a segítség, amit az elmúlt két évben művelt a kormány, akkor kösz, de kösz nem... Itt van megint egy olyan, aminél az okokra kéne talán fókuszálni:

„Vannak, akik szerint a magyar kormánynak kiemelten támogatnia kellene a nők, különösen a kisgyermekes anyukák munkába állását. Mások szerint erre nincs szükség, a kisgyermekes anyuka inkább maradjon otthon a gyermekével.”

Esetleg olyan gyes-t és annyi időre kéne kínálni, hogy a kisgyermekes anyának megérje elgondolkodni, a karrier fontosabb-e, vagy a gyerekvállalás. Nem tudom, csak egy ötlet. Lesz ilyen rubrika? Végül pedig - mert minden aprósággal én sem fogok foglalkozni -, egy, az elsőhöz hasonló marhaság:

„Vannak akik szerint nem szabad megengedni, hogy a létfenntartáshoz szükséges szolgáltatásokat (víz, villany, gáz, szemétszállítás, távfűtés) biztosító cégek, üzletek haszonra törekedjenek, és ezért köztulajdonban kell tartani őket. Mások szerint helyes, hogy ezek a vállalatok  profitérdekeltek.”

Bizony, maradjon állami tulajdonban, hiszen az állam olyan jó gazda, szerte az országban azt látjuk, hogy ahova az állam beteszi a lábát, ott csak úgy száguld felfele a szolgáltatás színvonala, és az a szemét versenyhelyzet csak a fogyasztók ellen van...

De a lényeg úgyis az, hogy szart se fog érni az egész, ha történetesen mást írna az istenadta, mint amit ők akarnak, azt sem tudnánk meg sohase, nem teszik közzé az eredményeket. Ha meg bedőlnek a demagóg hülyeségeinek, akkor már is áttolják a felelősséget ránk. Előre e lenini úton, fiúk!

"- Én megértelek, de te most a lényegtelen dolgokra koncentrálsz. Nézd. Azt mondd meg, hogy jól buliztál-e, vagy sem?
- Hát ÉN baromi jól!!!
- Tudom, hogy TE baromi jót buliztál, jó? Az egész város tudja, hogy baromi jót buliztál! Engem az érdekel, hogy Mitch baromi jót bulizott-e?
- Igen, jót buliztam...
- Na, ez príma! És nem akarod, hogy ez így menjen tovább?"

A kellemes pünkösdhétfői lazulás (a hétvégét tekintve nevezzük sebnyalogatásnak) idén egy még kellemesebb aláfestést kaptunk, holnap ugyanis lomtalanítás lesz a környéken, és mint minden ilyen alkalommal, már előzőnap jönnek a recycling matadorok (by Hadházi), úgyhogy kopott Ladák és utánfutóik poroszkálnak fel-alá kb 20-szal, és ha leejteném a kapukulcsot, valószínűleg arra is azonnal lecsapnának, legalábbis előttünk nem maradt meg 5 percnél tovább semmi... Egyébként lehet egész jól meg tudnak élni belőle, ahányan és ahogy csinálják, biztos, hogy nem ad-hoc jelleggel működik. Sajnos csak háztartási szemetet visznek el, ha tudnám, kitenném egy nagy, egy bazi nagy zacskóba belülről is a bajaimat, a már nem használt szemeteimet. Más se veszi már hasznát, de legalább innen elvinnék.

És kéne egy nagy lomtalanítás az egész országban is, van annyi szemét is, hogy kifele is hordunk belőle. Értem én, hogy Románia nagy ország, de azért ne oda pakoljuk le. Házelnökünk viszont úgy érezte, ebben az országban már annyi embert sikerült megsértenie a lealacsonyító, megalázó beszólásaival, hogy most már egy másik ország népét is meg kell sérteni, feltépni a gyógyulni próbáló régi sebeket. Amit kint művelt az elmúlt hétvégén, az olyan fokú mélység, hogy majd keresnem kell rá egy szót az értelmező kéziszótárban. Nem elég, hogy belerondít az egész jól alakuló diplomáciai viszonyba, ehhez más embereket használ fel, és egy olyan eseménybe burkolja az egészet, amiben egy nyíltan fasiszta ember dicsőítenek. Horty-n is nehezen teszem túl magam, hogy ez az új sláger, de egyrészt azért ő maga a segg volt, amit nyalni kellett, másrészt ez kimerül egy két kisváros közterületén az országban. De hogy olyan jól állunk hülyeségből, hogy exportálunk is...

Jöhetne már az a bazi nagy kukásautó...

Szereztem egy új járművet, bár ezzel nem lehet közlekedni, úgy hívják, szopóroller. Legalábbis ez jellemzi az elmúlt munkahetem. És szerintem még lesz szarabb is, de legalább megtudtam, hogy azért is én vagyok a hibás, ha szemét alja módon minden nap túlórázom. Hát ezzel a számmal tudok reagálni a dologra :)

A húzós hét után kezdődik a húzós hétvége, ha minden jól megy, igen sűrű két nap elé nézek, és remélem az is lesz, ez az édes teher, ez nem kiállt pihenésért. Arra most nem linkelek semmit, úgysem nagy titok, mi lesz a program :)

Viszont sajnos a sok melótól kimaradok mindenből, azt se tudom, eladtuk-e már az országot az IMF-nek, vagy Dopeman-e már az igazi köztársasági elnök, úgyhogy majd értesítsetek, ha valami fontos történik. Ja igen, egy történt, csak nem írtam róla kedden (meg csütörtökön) fáradtan. A jóindulattal is közepes magyar induló sikeresen bejutott az Euróviziós Dalverseny döntőjébe. Szép eredmény, na, és szerintem cseppet sem kisebbít az érdemein az, hogy az idei felhozatal a szokásosnál is gyengébb, mivel az összes erős produkció a keddi versenynapra került. És szokás szerint voltak elképesztő idiótaságok, és szokás szerint be is jutottak (Jó, a montenegrói Bëlga nem került be, de valljuk meg, ezt ők sem gondolhatták komolyan). Ugyan a továbbjutás megerősítette az MTV vezetőségét, hogy jövőre is gagyiválogató legyen az előszűrő, én továbbra is tartom, csak úgy próbaképp, meg kellene próbálni egy Soerii & Poolek-et vagy Yellow Spots-ot elküldeni, én frenetikus élményre számítok tőlük. A döntőt sajnos nem látom (esetleg felvételről, de szerintem úgy se), a középmezőny borítékolható számunkra, és itt is marad minden a régiben.

Tele van a tököm az egész blogmotorral, meg ezzel a kettékúrt új admin-felülettel. Tegnapelőtt megállapított nálam egy 9999. december 31. 23:59-i bejegyzést, most meg megette a tegnap estéről meg a Chelsea BL-győzelméről írt bejegyzésemet. Chelsea FC - FC Bayern München 1-1 (tizenegyesekkel: 3-4), páran berúgtunk, a bloghu meg bekaphatja, tövig, bő nyállal.

Amikor a Simpson család találkozik az Amerikai Psycho-val és a Femme Fatale-lal... Valahogy úgy álltam Bret Easton Ellis-nek ehhez a könyvéhez is, mint a Holdparkhoz például, elég nehezen lendült be, tulajdonképpen a komplett első fejezet egy elnagyolt intro volt, de aztán... aztán szokás szerint azt vettem észre, hogy nem bírom letenni, mert baromira érdekes és izgalmas. Tulajdonképpen egyébként tök más volt, mint a korábbi könyvei, de valahogy mégis jellegzetes. Amit előzetesen tudtam róla, nevezetesen hogy egy terrorista csoportról szól, akik a divatvilágban vegyülnek el, nos, ennél jóval többről szól a történet, a szokásos emberi ürességről, de nekem úgy jött le, hogy Victor Ward ezúttal megpróbál szembenézni ezzel az ürességgel. Na persze ettől nem lesz gyaloggalopp a könyv, de nekem mindenképpen újdonság volt, és jó változás. És még jobb, ha ezt a könyvet akkor olvassuk, amikor már túl vagyunk egy-két korábbi művein, főleg A vonzás szabályai-n, mert elég sok dologban épül rá, vagyis a szereplőkre. Végül is enélkül sem rossz könyv, csak kellemes apróság.

Ami viszont a legkellemesebb, és egyben legjellegzetesebb sajátossága ennek a műnek, az a rengeteg popkult utalás, elsősorban híres emberekre, de rengeteg filmre és dalszövegre is, tele van a könyv kikacsintásokkal, idézetekkel. És egyben el is érkezünk az egyetlen negatívumhoz, a magyar fordításhoz. Félve írom le, mert tudom, hogy óriási munka lehet egy ilyen könyvet lefordítani, pláne 1999-ben, amikor még nem botlottál mindenbe a neten, de az idézetek-utalások teljesen következetlen, esetleges fordítása elég bosszantó volt, és a könyv egészén végigvonul, gondolok itt arra, amikor Aphex Twin-t, mint előadót Aphex-ikreknek fordítottak, vagy amikor bizonyos dalszövegek eredete is ott van a lábjegyzetben (pl a Smells like teen spirit-nél), másnál meg annak ellenére sincs legalább angolul írva a jegyzetben, amikor meg is magyarázza valamelyik szereplő, mi az idézet "Piszkos ügyek piszok olcsón..." komolyan?). A lényeg, ezekre a dolgokra ráférne egy újrafésülés, mert ugyan a könyv enélkül is piszkosul jó, csak éppenséggel lenne egy plusz cserkó a kiválóság fagyiján.

Mindezektől függetlenül, bár kicsit eltér a szokásos Easton Ellis-művektől, nagyon is jó és komoly olvasnivaló, műkedvelőknek kár kihagyni!

"- And men?
- Men? What do you mean?
- Do you have any sexual attractions towards men?
- Am I a homosexual or something?
- Yeah.
- Well, I wouldn't kick Mick Jagger out of my bed, but I'm not a homosexual, no."
 

Újabb külsős poszt, egyenes bjudapesztről, a zseniális Paraparkból jőve! (jó, megittunk utána két sört). Egyszerűen hihetetlenül felspannoló, orbitális jó élmény, iszonyat jó feladványokkal, öt főnek akkor élményt nyújtottak hatvan percben, hogy az szavakkal szinte leírhatatlan, spoilerezni meg nem is érdemes, el kell menni, ki kell próbálni, ilyen jó program bőven megéri az árát. Menni kell, na! Ja, mi 1:33-mal a vége előtt végeztünk. A lecke feladva, erősítjük a 40%-ot. :)

Mellesleg pedig újra itthon vagyok, újra a barátaim, a második családom körében, és semmiért sem cserélném el ezeket a gyorsan elszálló órákat, bár csak örökké megnyújthatnám őket... Catch the sunshine!

Valahol ez is az élethez tartozik, a 12 óra állós robotmeló után egy pofa sör minden, amire az ember vágyik. Ennyire régen esett jól egy hűs korty, mint ma a város szélén, egy zseniális kiskocsmában. Lehet, sűrűbben kéne lenéznem oda. Nem is kell hőzöngenem semmin, megteszik helyettem a mindent tudó nagyöregek. Csak ülök, és hallgatok.

"- Szóval ki ez az illető, akit meg akarsz találni? - kérdezi Marina.
- Egy lány, akivel együtt jártam iskolába - motyogom.
- Hova jártál?
- Egyetemre? A Camden College-ba.
- És ott is diplomáztál?
Kis szünet. - Ööö... igazából még nincs diplomám.
- Hát, gondolom nagyon fontos neked ez a lány.
- Hát, ő egy... ööö... aha, igen. - Felhunyorgok az égre, ami most egészen bizarrnak, nemlétezőnek tetszik. - Azt hiszem, neki lenne nagyon fontos, hogy... ööö... felbukkanjak az életében."
 

Másodjára eszi meg a blogmotor a posztom, úgyhogy ma már nem állok neki újnak, túl fáradt vagyok az alkotáshoz. Valami minden nap próbál keresztbe tenni, tegnap a mikró, ma ez. Viszont ma én vagyok a nap hőse, 3 kismacsot mentettem meg a biztos haláltól apámmal. A kis vakmerőek, rossz napot választottak a meghalásra.

Aaaaaaaaaaaaztabetyármindenit, akkora verébség volt ez a film, hogy arról nehezen tudok nyilatkozni a jó ízlés határain belül. Adott a történet, jönnek valami láthatatlan... izék az égből, mobil hamvasztást végeznek random embereken, és ezt kéne túlélnie 5 amerikai fiatalnak Moszkvában. Alapjaira bontva nem túl eredeti, nem is ez a lényeg, engem leginkább a sokat ígérő leírás vett rá a megtekintésre (miszerint ez egy hűdenemsablonos mozi), no meg Moszkva jó terep egy világvége-filmhez, de az a helyzet, hogy túlzóak voltak az elvárásaim a Metro 2033-2034 miatt. Találó a cím, mondhatni az én életem legsötétebb bő órái közt van a helye, amit erre filmre szántam. Nem is tudok mit mondani a filmről, a kis-csoport-próbálja-túlélni-a-világvégét kategória átlagost alulról súroló darabja, a stílus kedvelőinek tetszeni fog, a többiek inkább kíméljék meg magukat.

Néztem ma egy másik filmet is, arról kissé vegyesebb a benyomásom, ez a Carnage, magyarul Az öldöklés Istene. Igazából nem a legjobb cím ez egy kamaradarabnak, de érzelmi síkon valóban egy tombolás megy benne végig, és azt hiszem, Roman Polanskinál nem is lehetne jobb kezekben egy efféle sztori. Történet itt túlzottan nincs is, nevezzük alaphelyzetnek: adott két házaspár, akik gyerekei egy kis iskolai verekedésbe keveredtek, ezt beszélik meg a szülők, és innen bontódnak a konfliktusok az összes létező fronton, mindez egy nappaliban. Christoph Waltz nem csak német fejvadásznak kiváló, Kate Winslet-et fel sem ismertem, zseniálisak az alakítások, jók a párbeszédek, alapvetően egy feszültséggel teli és közben mégis laza film. Viszont ez egy színházi darab átültetése, és nagyon, nagyon megjött a kedvem, hogy színpadon is viszontlássam ezt a művet, ugyanis valahogy úgy éreztem, a film nagyon leszűkíti ezt az amúgy is kicsi teret, ahol az egész játszódik, kicsit zsúfoltnak éreztem a teret. Szóval ha jól olvasom, jelenleg is játsszák Pesten a Vígszínházban (többek közt Kern Andrással), viszonylag sürgősen be kell fizetnem egy előadásra, és akkor lesz egy remek összehasonlításom is. Addig is, színházban, filmben: figyelmet igényel, nem egy látványmozi, de mindenképp megtekintésre érdemes!

Lassan kifut a hosszú hétvége, igazán szépen sikerült a politikusoknak lehozni az ünnepet. Pont azon gondolkoztam a hétvégén, hogy ahhoz képest, hogy egy politikai alapú ünnep a május 1, viszonylag mentes a lózungoktól. Úgy látszik, csak a memóriám csalt, megint beindult a pocskondia-gépezet. Jobban is tették, akik inkább a Vodafone reklámeseményére mentek, ami néhol kezdett a kínosba átfordulni. A Red Bull Air Race-nek bezzeg nem volt hely a városban...

Tegnap egy kiadós biciklizéssel készültem az ünnepre, páran betekertünk Fehérvárra, mit ne mondjak, rég mozogtam ennyit egyhuzamban, úgyhogy nagyon élveztem az egész esti tekerést-vidámparki sörözést. És nem is a combom fáj a legjobban, hanem a fenekem. Nézni kéne valami ergonomikus nyerget, mert most úgy érzem, a szomszédig nem tudnék elbiciklizni, már a gondolattól is sajog az ülepem. Úgyhogy ma ünnepien kiélvezem a pihenést és a szabadidőt, holnap pedig indulhatnak a dolgos hétköznapok.

Természetesen úgy illendő, ha valami véleményt formálok az újabb plágium-ügyről, Gyurcsány Ferenc másolt szakdolgozatáról. A lényeget az elején összefoglalom: egy hangyafasznyit sem esik más mérce alá, ugyanúgy kívánatos volna, ha eltakarodna abból a kupolás bolhacirkuszból.

Ami miatt kicsit mégis más az ember szájíze ennél az esetnél, az két dolog. Az egyik, hogy a jogosságtól függetlenül korántsem olyan bomba-mód robbant a dolog, mint a Schmitt-ügyben, csurognak az információk, mire odajutottak, hogy bizonyíték is lenne a dologra, már annyit puffogtatta a Hír Tv üresen a témát, hogy közel sem szól akkorát, mint a januári eset. Ráadásul ugye ilyet már láttunk, kevésbé izgi.

A második pedig, hogy hol itt a meglepetés. Gyurcsány hazudott? Ja, ezt már 2006-ban is elmondta, azóta tart a vesszőfutása. Tulajdonképpen remekül illik ez a róla kialakított képbe, egy újabb eset, tessék, minden a helyére került. Na ezért sem akkora szám ez az egész dolog, ugyanis ő sohasem állította, hogy a megtestesült egység, a két lábon járó makulátlan múlt. És persze ő egy frakció nélküli képviselő, nem köztársasági elnök. Ez semennyit sem menti fel a dolgok alól, csupán magyarázat arra, normálisabb körökben (ti. nem a jobb oldali Gyurcsány-fétisisztáknál, akiknek szinte már csak erre áll fel) ez miért nem borítja ki annyira az embereket, mint az elnök ügye.

Ettől függetlenül, meg ezzel együtt is jó lenne, ha lemondana a mandátumáról, és kicsit háttérbe vonulna, jót tenne a közéletnek, és talán a saját karrierjének is. A szakdolgozat háborúban meg csak így tovább!

De kinyílt a csipám a focira, pedig eddig nem is nagyon foglalkoztam itt vele, de már rohadtul unalmas, ami az elmúlt 2-5 napban megy, nevezetesen a Barca két bukása és Guardiola távozása kapcsán. Először is, tisztelettel megkérném az Index szerkesztőségét, hogy ha már amúgy is 4 éve konstans módon ennyire bent van a nyelvük a katalánok seggében, nem kérik fel Pep-et, hogy Magyarországra jöjjön, és így élőben, nyilvánosan is leszophassák? Úgy látom, már csak ez hiányzik a "maximális extázishoz", a nyálra nem lesz panasz. Kiráz a frász az ilyen mondatoktól: "Emiatt valószínűleg nem csak a Barcelona, de minden futballkedvelő ember hálás lehet Pep Guardiolának." Mármint a Barca játékstílusának kialakítása miatt. Aham. Azért a töketlen, tilitolis kislányfociért, amit a Barcelonánál kialakított, sok minden vagyok, csak hálás nem, ennek köszönhetőek a nézhetetlen spanyol meccsek, amelyek néha még a Barca-drukkereket is felbasszák agyilag, hogy mennyit tudják tologatni azt a szart a foci helyett. És itt leszögezem, nem Messi vagy Xavi (akinek aranylabdátlansága a sportvilág sokadik szégyene) vagy Villa zsenialitása van megkérdőjelezve, korszakos játékosok ők, csak éppen ez a szintű teszetoszaság számomra már inkább idegesítő, túllendülnek azon a ponton, ameddig még élvezhető a játék. Hajukra kenhetik a 70%-os labdatartásukat, aztán meg a sok kislány-fan felhördül, ha egy másik csapat úgy veri meg őket, hogy három helyzetből kettőt kihasznál. Mert azt Guardiola meg a teljes legénység elfelejti, hogy ezt a játékot még mindig gólra játsszák - igen igen, Messi egymaga 63-at lőtt idén, csak hozzá kell tenni, hogy ezt mennyi labdatartásból és helyzetből hozta össze. És akkor még nem hoztam szóba, mennyire átvették a Real Madridtól a színészkedést, ha valamiben, ebben sokat fejlődtek 4 év alatt.

És ketté is választanám a dolgot, egyrészt, hogy nekem nem igazán tetszik amit a Barcelona játszik (nem is tagadom amúgy, hogy a keményebb angol focit szeretem). Másrészt meg van a vélekedés Indexen, a sportvilágban, a fenti cikkben is, hogy Guardiola a futball felkent Nagyistene. Hát kéremalássan, hogy a Barca 13 trófeája hihetetlen nagy szó, nem vitás, magukért beszélnek az adatok. De talán a legzseniálisabb hűdekurvafasza edzőnek majd akkor titulálom, ha egy nem világklasszis alapanyagból is kihoz valami extrát. Kétségtelen, hogy még ilyen kiváló játékosokkal is lehetne szarabb a Barca, de valljuk be, azért ez mégsem akkora feladat, mint egy legalább két nagyságrenddel rosszabb Arsenal-lal bejutni a döntőbe, de akár a jelenlegi, nem túl acélos Chelsea-t is felhozhatnám. Lehet, elfogult vagyok, de nálam inkább edzőzseni Mourinho, aki egy nevesincs Porto-val megnyerte egymást követő évben az (akkor még) UEFA-kupát, majd BL-t, majd a Chelsea-s korszak után egy egyáltalán nem klasszis Internazionale-vel - többek közt az údeüberfasza Barcán átgázolva - a BL-t. Na ott a zsenialitás, tessék szépen három ilyen alapanyagú csapatot bevinni a döntőbe, akkor majd azt mondom, te egy zseniális edző vagy, aki bármiből ütőképes csapatot varázsol. Addig, kedves Pep, a csapatod csinált belőled sztárt. Nem csoda, hogy most nem vállal csapatot, tudja ő is, ekkora sikereket nem fog többet elérni, mint a Barcával, és úgyis mindenki hozzá mérné magát. Érdekes figyelni kintről, milyen az, amikor egy edző 41 éves korára, első helyén elért mindent, amit ebben a sportban el lehet érni. Hová van innen út?

Hozzáteszem, ugyan miért tenné, ha egyszer tökéletes itt a csapat, de megnézném, Messi hol lenne egy Xavi vagy Iniesta nélkül, egy másik csapatban. No mindegy, a lényeg, a csillagok különleges együttállása volt ez a négy év a Barcelonánál, az eredmények szempontjából minden szurkolója hálás lehet a csapatnak, hogy olyat élhettek át, amelyről a többi csapat szurkolói (én is) csak álmodozhat, de ennyi a történet. Csapatként abszolút a világtörténelem topjai közt vannak, de egyénileg én leszedném a keresztvizet a legtöbbjükről, és nem tenném az egyéni legjobbak közé. De a lehetőség adott, tessék bizonyítani.

Azt mondják, Magyarország a 10 millió futballedző országa. Ez mondjuk alapból nem igaz, a sok metroszexuális gané nem néz rendes sportokat, de átvitt értelemben az a tény: itt mindenki ért mindenhez. No, a poszt létrejöttének oka, hogy most jól hozzászólok a ma esti BL-elődöntőhöz, mindezt úgy, hogy meglehetősen koca-focinéző vagyok, amióta beleszerelmesedtem az amerikai futballba, és főleg amióta - és ez jóval ezelőtt volt - rájöttem, hogy a focit a színészettel keresztezik. Azóta megmaradt csökevényes szerelemnek a Chelsea és a Fradi. Előbbi a Mourinho-éra óta, utóbbi amióta csak az eszemet tudom. Szeretem őket, de az sem titok, hogy egy Fradi meccset megnézni számomra még tévében is szenvedés, annyira színvonaltalan a focink, angol élvonalt meg csak a BL-ben látok. Szóval szakértő, na az aztán végképp nem vagyok.

Viszont mivel magyarként a focihoz is értek, jól leírom a véleményem, osztán lehet ellenkezni. Szóval az a helyzet, hogy a Chelsea bőőőőőven megérdemelte a továbbjutást, és erről a tények beszélnek.

a) Gólok: FCB: 2 - CFC: 2

b) Helyzetek (kapura lövések): FCB: 5 (12) - CFC: - 3 (4)

c) Szögletek: FCB: 10 - CFC: 1

d) Labdabirtoklás: FCB: 72% - CFC: 28 %

Nekem lehet magyarázni, hogy a Chelsea bekkelt - tíz emberrel mi is lett volna a dolga? - de egy döntőbe vágyó csapat nehogy már ne tudjon 60 percen keresztül tíz ember ellen, hazai pályán gólt lőni! És ebben volt egy 11-es is! És persze előtte egy komplett 90 perc Londonban!

A helyzet az, hogy a barcások megint picsognak, mert a kislánynevelde csapatuk révén erre képesek. Ha annyira a tökös világlegjobbcsapata a barca, akkor hogy nem tudott leküzdeni ekkora emberfölényt, hogy tudott beszopni KÉT (!) gólt is emberhátrányból? Miért a Chelsea a bekkelő csapat mert a négy helyzetéből kettőt gólra váltott?! Nem ettől jó egy csapat, hogy minden esélyt megragad? Jaaaa, Katalóniában 10+ találatból se sikerül gólt lőni, de ilyenkor persze a másik csapat a szemét... Az nincs meg, hogy kurva ötlettelen volt a Barca játéka, megtalálták az ellenszert ellenük - igen, ez a jól szervezett védelem kontrával -, és most hirtelen persze mindenki más gané. Na pont ezért utálják a normálisabb emberek a Barcát - meg persze a meccsenkénti három Oscar-díjas alakításuk miatt. Úgyhogy örömmel nézek a mai estére, nem csak azért, mert Chelsea-s vagyok, hanem mert kurva jól esik ezt a túlértékelt, tilitolis focit játszó barcát szopni látni. Hogy nagy spílerek, az nem kérdés, de hogy legalább akkora hisztikirálynők, és hogy mennyire nem tudnak ficánkolni a saját közegükön kívül - no, ezt nagyon jól esik látni.

Csak belepofázok én is, egy nap lemaradással, nehogy már ezen ne csámcsogjak. Miután múlt hét közepén Nyerges mester a sajtóban cáfolta a telefonadó bevezetését, hétfőn már benne is volt a legújabb megszorító csomagban Széll Kálmán Terv 2.0-ban (milyen vicces, a számítástechnikában a 2.0 általában a fejlettebb kiadást jelenti). Ezt amúgy nem értem, ha már egyszer tudja, hogy lesz ilyen adó, muszáj segget csinálni a szájából? Vagy ennyire csuklóból megy a hazudozás? Mert akkor is el kéne gondolkozni, mit keresnek ott ilyen emberek...

No, a lényeg, amin mindenki hőbörög, az új telefonadó, 2 ft/perc vagy sms. Hát igen, zseniális húzás a fidesztől. Emellett ugyanis 4 másik adót is bevezetnek, amelyek jóval több pénzt hoznak az államkasszába, mint e díszpéldány (ha jól olvastam, ettől évi 52 milliárdot remélenek), leírják, hogy lényegében további két évre leáll a gazdasági növekedés, és hogy eltörlik a végkielégítések 98%-os különadóját (hm, kipaterolták mindenhonnan a szocikat, mostmár jöhetnek a pofátlan végkielégítések újra?). Szóval az Isten adta le is ragadt a telefonadónál, hogy mi a csomag többi része (pl az ismert csekkadó), senkit nem érdekel. Rágcsálják a gumicsontot, azt hiszik, erre aztán majd ugrik mindenki, már tervezik a skype-os és egyéb megoldásokat, számolják, mennyit kell visszafogni, hogy ugyanoda jöjjenek ki az árral, és így majd mindenki négy perc helyett hármat fog csak telefonálni, és akkor helyben lesznek...

Hehe, itt tényleg mindenki ennyire vak? Azt hiszik a kedves bloggertársak meg újságírók, hogy a tinik, meg az életüket telefonon élők eddig annyira figyeltek a percekre, hogy most majd jó előre leírják, mennyit beszélhetnek ugyanannyiért? Kutya fülét, eddig sem az motiválta őket, hogy mennyit fognak fizetni, és továbbra sem lesznek képesek leválasztani a mobilt a fülükről/ujjukról. És aki meg szegény, és számít neki ez az árkülönbözet is, azokról azt hiszik, tudnak még valahol visszavágni a költségekből? Eddig is csak annyit beszéltek, amennyi feltétlenül szükséges, azon már nem tudnak mit visszavágni.

Az átlag magyart ez a változás az életvitelében semmiben sem fogja érinteni, olyan lesz ez, mint a benzinár. Felhördül ma már - meg amúgy régebben is - valaki 2-4 forintos emelésért? Rutinszerűen persze igen, hogy "mennyenekapicsába"', de úgy a 400-430 forintos literenkénti árig nem nagyon pakolta le a kocsit senki, kettő, de még tíz forintnyi növekedésnél is használta, mert az előnyök túlmutattak a költségeken. Alattomos, rejtett kis kiadás ez, az én számlám például 250 forinttal fog növekedni, ha előre kifizettetik a havi díjban, meg arra a kb 10+ sms-re még rászámolhatok akkor 20-30 forintot. Nem mondom, két sör ára, de komolyan gondolja bárki is, hogy majd ezen fogok agyalgatni telefonálás közben? Senkit nem fog ez a két forint semmiben sem zavarni, némán, szintre észrevétlenül dobunk az államkasszába jó pár misit (az 52 mrd mellesleg tényleg elég kis tétel a költségvetés szempontjából). Ám legyen, hadd csökkenjen a fekete lyuk. No de ezen úgy kiakadni, mint a manyup pénzek lenyúlásán? Zseniálisan csinálta a fidesz, elterelte a figyelmet a lényegi kérdésekről ezzel az aprósággal, még az is lehet, hogy visszavonják, bár nem hiszem, a tényleges nagy bevételt jelentő céges telefon-részlegből jön úgyis a bevétel java, ott meg nem lesz szempont ez a plusz két forint. És megint hőbörgünk a semmiért, pont úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Ha ott fent, a bolhacirkuszban ugyanúgy értenének a gazdasághoz, mint az emberek pofátlan megvezetéséhez, már Svájcot is leelőztük volna. Csak akkor oda kéne koncentrálni az energiát, nem a saját zseb fele...

U.i.: Igen, én is tudom, hogy azok lesznek igazából csak nagyobb szívásban, akik 1000+ perces előfizetésen vannak, de feltételezem, ők elenyésző kisebbséget alkotnak, és azok átlagos díjszabása alapján aki olyan csomagot engedhet meg magának, nem fog két rugó miatt sírni. Ez van.

Francos megfázás, vagy mi ez, igen csúnya véget hozott egy csodálatos hétnek, pedig péntekig volt benne minden, amit szeretek... Remek poén ilyenkor szombaton már este tízkor aludni, és szenvedni a torokfájástól-láztól.

Annyi mindenről tudnék írni, hogy úgy döntöttem, inkább nem írok semmiről (úgy sincs még elég energiám, megterhelő ám billentyűt püfölni! :D), de a betegség ellenére, azt hiszem, hosszú ideje először boldog vagyok, vagy mi - nem tudom, rég éreztem ilyet. Remélem ilyen szépen alakul a következő hetem, esetleg heteim is.

Ja igen, a cím. Egy Tourette-szindrómás angol nő állítólag többek között ezt a mondatot nyomatja néha egyfolytában, akaratlanul. Egy költő veszett el benne, zseniális! :D

Baszd meg.