...írok kedvesem, énekelhetném, ha lenne kedvesem, és akarná, hogy énekeljek :) Meg Veszprém nem is nagy távolság, de legalább ezáltal megszületett a blog első külsős posztja. Tegnap egy 30Y koncertre érkeztem, amiről kissé felemás érzéssel távoztam. A márciusi koncertjük betegség miatt elmaradt, és hát respekt nekik, hogy hétköznapi, soron kívüli koncerttel igyekeztek pótolni a kihagyást, de az a helyzet, hogy kicsit még rápihenhettek volna a dologra, ugyanis nem a legjobb formában voltak a fiúk, és a setlist se volt valami égbekiáltó, pedig én - talán joggal - bíztam benne, hogy a szokatlan időpont miatt különlegesebb koncert lesz a kissé csökkent létszámú közönségnek. Apropó, közönség, ez az első 30Y koncertem, amin egy deka folt nem esett rajtam, ennyire szellősen még sosem álltam a második-harmadik sorban... No de, hogy a jót is kiemeljük, egy élő best of volt az előadás, szokás szerint pazar szólókkal, Ádi 8 húros bass gitárjától leesett az állam, és meg kell hagyni, hogy az önmagukhoz képest magasra felállított mércétől függetlenül ez még mindig az egyik legélvezetesebb koncertprogram kis hazánkban, és még ez a tegnapi koncert is messze előzi a többi banda programját. És persze nagy köszönet a grátisz kitűzőért!

Amiről pedig még idő hiányában nem írtam, az az igazán különleges kedd délután-este volt. Volt szerencsém részt venni egy József Attila-előadáson, ami már önmagában nagyon élvezetes volt, és számos új dologra világított rá nagy költőnkkel kapcsolatban - igen hamar el is szállt az előadásra szánt egy óra. Utána viszont, ha lehet, megkoronázta az egészet a személyes beszélgetés Agárdi Péter tanár úrral. Egy magamfajta szeleburdi fiatalnak végtelenül megtisztelő már az is, hogy egy ilyen művelt, tapasztalt és karizmatikus ember élményeit hallgathatja, hát még hogy mi, fiatalok is meghallgattatunk, és egy igazán jót beszélgethettünk kötetlenül, bármiről - felejthetetlen este volt, és nagyon várom a következő epizódot, biztos vagyok benne, hogy órákon keresztül tudnám hallgatni még a hasonló történeteket és elemzéseket, gondolatokat!

Friss, meleg, még a vége-főcím megy. Nem várok a poénnal: fasza volt!

A műsor maga ugye egy "amcsi" ötlet, ezt próbálták meg átültetni magyarra. Sok ilyenről hallottunk már, mind annyira szánalmas próbálkozás volt, hogy még annak se tetszett, aki speciel nem látta az eredetit.

Íme egy műsor, amiben abszolút nem tértek el tőle, szinte szakasztott ugyanaz volt a séma és a stílus, mind kinézetben, mind poénokban. És már önmagában ez dicséretet érdemel. Plusz dicséret jár érte, hogy a poénok színvonala még fölé is nőtt szerintem az eredetinek, de ezt tudjuk be annak, hogy az amerikai közéletben nem vagyok annyira otthon, hogy egy ottani Roast-ot teljes mértékben élvezni tudjam. Ugyanis sajnos az altesti poénokat itt sem bírták kihagyni, és tartsatok sznobnak, az "impotens" poénokon elsőre sem röhögtem, később viszont egyenesen kínos volt - a beszélőre nézve.

Viszont 1-2, előre is sejthető kivételtől eltekintve mindenki bőven túlugrotta a lécet, Kiss Ádám, Ganxta és KAP pl. még magukhoz képest is faszák voltak, és nem lepett meg, hogy Tereskova vagy Magyar Attila sajnos nem igazán vált be - előbbi kifejezetten idegesítő volt itt is. Ami viszont nagy pozitívum volt nekem: Dombóvári, akit kifejezetten rühellek, és magasan a legtehetségtelenebbnek tartom az összes stand up-os közül (értem ezalatt a nagy merítést), itt azonban lefegyverzett már az első poénnal, és tartani is tudta ezt a szintet. lehet, hogy a Showder klub-ban is csak 3 percet kéne adni neki?

No mindegy, lényeg az: az átlagos Showder klubok már rég nem nevettetnek meg 1-2 alkalomnál többször, ez viszont kifejezetten jól sikerült, ötletes és friss műsor volt, ültek a poénok, javarészt ültek a szereplők, kíváncsian várom a következő adást ősszel!

Egy igen jó bejegyzésbe futottam ma a blogketrecben "a III. Magyar Köztársaság 10 legsötétebb pillanatáról". Sajnos remek kép ez az elmúlt 22 évről, és én benne látom a következő 22-t is. És persze a kommentek közt vannak még javaslatok bőven, gond nélkül összejönne a 25 legsötétebb pillanat is.

Személy szerint talán két dolgot változtatnék: a 2006 októberi rendőrtámadások, ha fel is férnek a balkáni módszerek miatt a listára, semmiképp sem első helyre, bár nagyon szereti a jobb oldal ennyire fekete-fehérre lefesteni a helyzetet, de a másik oldalt sem kellett félteni azokból az időkből, és emellé ritkán látom odabiggyesztve az egy hónappal ezelőtti tévészékházas fosztogatást. Ami viszont lényegesebb, a megfigyelési ügyet kicserélném a magánnyugdíjpénzek lenyúlásával, rágalmazás előtte is, azóta is volt bőven a Parlamentben, de ez a nettó padlássöprés az esszenciája annak, hogy mi mindent lehet megtenni ezzel a birka néppel. Azonban ez a lista is fel fog majd érni egy vádirattal egy jobb kor eljövetele esetén.

Hollywoodban úgy látszik valaki elvesztette a karóráját, vagy nem tudom, de sikerült egymás után két, maratoni filmet kifogni, és sajnos attól voltak maratoniak, hogy igen unalmasra sikeredtek, és ettől dupla olyan hosszúnak tűntek. Az egyik a Zodiákus című volt, a másik pedig A tetovált lány, egész pontosan az amerikai verzió. Ez utóbbiban egyébként van potenciál, kis idő múlva adni fogok egy esélyt az eredeti, svéd verziónak, de a remake-ben az első bő órát nyugodtan lerendezhette volna Fincher 10 percben, és akkor tömény izgalom marad a film. A Zodiákus viszont... hát elég ramaty egy mozi volt. Azt mondják, az élet a legjobb forgatókönyv-író, de itt szerintem rádolgozhattak volna kicsit. Mert a való életben természetesen durva, hogy egy ilyen sorozatgyilkos felszívódhatott, de filmként nem igazán sikerült izgalmasan megfogni a dolgot, bő lére van eresztve az egész, valahogy abszolút nem kötött le 1-2 percnél tovább, sok az üresjárat benne.

Na de két ilyen élmény után helyre kellett tenni a lelkem egy igazi brutál-mozival - amiket általában szintén komálok, és hát a Szerb film című alkotás ennek maximálisan megfelelt! Több helyen olvastam, hogy ez minden idők legbrutálisabb filmje, ezzel azért vitatkoznék, erős a konkurencia Japánban, de európai (és azért világ-) szinten tény, hogy kevés ilyen gyomorforgató alkotást látni. Sajnos a filmbe bele akarnak magyarázni valami mély mondanivalót, ezt feleslegesnek érzem, jó, ha egy ilyen torture-mozi nem veszi magát komolyabban annál, mint ami, nyers, brutális, gusztustalan horror olyan jelenetekkel és ötletekkel, amelyekhez képest a Fűrész-széria gyerekmatiné. Akinek az sok volt, a Szerb filmnek neki se álljon. Akiknek kevés, hehe, na ők igazán élvezni fogják!

Pár gondolatot én is lepötyögök az új Tv-maciról, meg arról a néhány véleményről, amibe belefutottam. Örömmel teszem, megnyugtató, ha annyi fikázás után végre a fikázást fikázhatom. Ugyanis ahogy olvasom az indexet, comment:com-ot, orbitális nagy az ellenzés, meg persze megalakultak a facebook-csoportok, vissza a régit, satöbbi. Komolyan kérdem, ennyire félünk az újtól, a változástól? Vagy azt gondoljuk, attól, hogy valami jó volt 30 éve, akkor az már örökre jó lesz, és kész? Érdekes, a Mártírok útjáról nem hallom ezt a véleményt...

Szóval az a helyzet, hogy ez az új Tv-maci legalábbis nem rossz. Mondom ezt így első blikkre. Egyáltalán nem vállalhatatlan, sőt, még kicsit túlontúl szeretne is kötődni a régi formulához. Az ugyanis egy dolog, hogy számomra közel sem olyan aranyos és egyszerű, mint az űrt is megjárt elődje, de az, hogy nekem, nekünk mi tetszett szűk 20 éve, nem értem, miért determinálná azt, most hogyan kell jól kinéznie egy gyerekműsor kvázi-főszereplőjének? Nem nekem kell tetszenie az új tévémacinak, hanem a gyerekeknek, a 3-10 éves korosztálynak. Azoknak, akik jó esetben Minimaxon, rossz esetben a CN vagy a Nickelodeon ratyibb meséin szórakoznak, és giccsesebbnél giccsesebb 3D-s vetítésekre hordják őket a szülők a moziba. Ugyan miért lenne számukra szórakoztató az Orion-tévét bekapcsoló kopott mackó a nagyi padlásáról? Nagy kár, hogy nem itt tart a gyerekek és a mesék ízlése, de alkalmazkodni kell ehhez is, és ha annak az a módja, hogy a főcímben számítógéphez ül a fiú maci, és lapos tévén jön be az Esti mese, azt nem értem, miért kell rögtön felróni hibának, ha egyszer gyakorlatilag minden háztartásban ez van. Pont az volt a baj, hogy koridegen volt az eddigi főcím. Nekem persze nem, mosolyogva nézem ma is, mert szép emlék marad, de az mit számít, anyámék meg mosolyogva nézik a Futrinka utcát, de attól kajálják a Shrek-et is...

Azért persze ez a főcím sem tökéletes. Változtattak a macin, meg lehet majd szeretni ezt a figurát is, de annyira nem radikális a karakter átalakítása. Ha csak a számítógép/tévé jelenti a modernitást, azt nyugodtan lehetett volna hagyni a régi Tv-maci karakterével is, sőt, rögtön bepakolhatták volna, hogy épp átköltözött Ócsára a végtörlesztésből. Mivel garantálni lehetett a felháborodást, nyugodtan léphettek volna az alkotók nagyobbat is valami új felé. Ráadásul bosszantó, amatőr hozzáállás, hogy nem volt tesztvetítés, ez elengedhetetlen lett volna, és jó eredmény esetén egyből lett volna mivel visszavágni az ellenkezőknek. És persze a legnagyobb hiba - ezt maximális toleranciával sem tudom megbocsátani, ha már csak ennyit változtattak az új TV-macin -, Paprikajancsi kidobása, ő igazán elfért volna valahogy az új ágy-jelenetnél is. De hát már Kőhalmi is rosszallotta a szőrös állatot :D

Na nem mintha eddig nem tudtam volna, hogy ha lesz fiam, viszonylag korán kapni fog egy gitárt, de most ráadásképpen meg is fogom nézetni vele ezt a filmet úgy, hm, 10 éves korában, aztán hadd szóljon, jöjjön, aminek jönnie kell. Sőt, nekem is erősen megjött a kedvem (újra), hogy szerezzek egy elektromos gitárt is.

Tulajdonképpen az csoda, hogy három ekkora zseni találkozásakor nem esett lyuk a téridőszerkezeten... Bár van egy olyan gyanúm, hogy Matt Bellamy és Jack White találkozásakor ez megtörténne.

Kéne írnom a filmről is már, mi? Nincs mit. Egy dokumentumfilm, Jimmy Page, Jack White és The Edge összeül, hogy beszélgessenek a gitárról, a zeneszerzésről, a játékról, az emlékeikről, no és persze hogy jammeljenek is kicsit. Ennyi, ez így tökéletes, ahogy van, ilyen egyszerű. Akinek nem indul be a nyálelválasztása erre a három névre, azt valószínűleg nem is érdekelné ez a zenei orgia. A többieknek nem kell több. Piszok jó. Nyers. Ütős.

Hangos.

Érdekes (illetve nekem érdekes, más gondolom kurvára leszarja :D), hogy ahhoz képest, hány sorozatot követek, mennyire nem írok egyikről sem. Mondjuk évad végeken biztosan megjegyzek pár dolgot róluk. És ennek az évadnak már ősszel vége lett, én most pótoltam be.

Az a helyzet a Dexterrel, hogy egy tipikusan se veled-se nélküled sorozat, nem mondhatnám, hogy égek a vágytól, hogy nézhessem - ezért is csúszott ennyit pl az idei évad -, de évad közben már szeretem pörgetni a részeket. Végül is ilyen egy jó sorozat, az a lényeg, hogy leültessen következő alkalommal is a képernyő elé. Amitől viszont extra jó, ha durva fordulatokat és izgalmat tudnak belepakolni, mindezt a hatodik évadban is! Ilyenkorra azért már jócskán le szokott ülni a színvonal a legtöbb esetben. Nos, itt még csak most húztak elő egy, már az első évadtól várt fordulatot, ennek fényében pedig nem fogunk unatkozni a következő minimum 2 évben sem.

Amit viszont nem értek a Dexternél, hogy hogyan tudom úgy nézni, hogy nem legyintek, hogy ez lámaság. Végül is Miami közepén egy fickó heti rendszerességgel pakol el valakit, azért illene már feltűnnie valakinek, hogy egy "ragadozó" kevereg a városban, és ebben az évadban is voltak olyan húzások, amik nem éppen a tökéletesen kivitelezett gyilkosságok sorába illik. Talán majd ezt a szálat is előveszik, ki tudja, szerintem ezt a sorozatot le sem lehet zárni majd másként. Meg még nem is kell nekik, és hát, akik ilyen kevés hibával visznek egy szériát, és még hat évad után is ilyen komoly és izgalmas részeket tudnak készíteni, az a minimum, hogy egy darabig ne is kelljen a záráson gondolkodni!

Vajon hányszor kérhették meg a törpök Törpillát a sok Hókuszpók- és egyébféle fogság alatt, hogy úgyis meghalunk nemsokára, kufircoljunk egy utolsót?

Létrehozok egy kategóriát az ilyen jellegű alkotásoknak, legyen a gyűjtőnevük mondjuk "pettingfilmek". Nem a legjobb, mert van aktus a végén, csak kurva hosszú az előjáték. Nemrégiben tűnődtem el, hogy amekkora nevű és tehetségű színész Edward Norton, milyen kevés filmet láttam tőle - nos, erről még csak nem is hallottam, pedig ott van még pluszban egy Phillip Seymour Hoffman és egy Rosario Dawson is. A történetben Monty Brogan utolsó estéjét követjük végig, mielőtt megkezdené hét éves börtönbüntetését - és persze van némi visszaemlékezés is, mielőtt lezárná a kinti életet.

2 órás, és ez itt azt hiszem, ebben az esetben inkább probléma, nagyon sokáig tart a felszopás, mire a végére beindul a film, és úgy érzem, van egy két szál benne, amik inkább időkitöltésnek jók, de nem sokat tesznek hozzá a sztorihoz. Ettől független viszont amint elkezdődnek az események, hamar lepörögnek a percek, és még csattanó is jut a végére, amit ettől a filmtől igazán nem vártam. És ami a fő lényeg: Edward Norton továbbra is a legnagyobbak közt szerepel, és az az érzésem, csak azért nincs még oscar-ja, mert se zsidót, se buzit nem játszott. Ennek most így negatív felhangja van, tudom, pedig nem annak szánom, de van egy-két olyan díjazás, amelyeket rohadtul nem értek Norton filmjei mellett...

No, elkalandoztam, lényeg, Norton fanoknak kötelező, és amúgy is érdemes egy megtekintésre.

Ééééés jubileum, vagy mi a manó, íme a 100. poszt, december közepe óta. Remélem aránynak jó. Voltak érdekes tapasztalatok eddig bőven, a látogatottság a Szájhősök premierje idején még meg is ugrott, de ez a blog azért persze nem is egy mandiner, sőt, és a forgalom is ennek megfelelően szerény. És ez így van jól. Amikor elkezdtem a blogot, akkor se volt tervem, mit írok századikra, és igazából most sincs nagyon, akármekkorát is fordult azóta a világ velem.

Nem hittem volna, hogy életem első én-gitározok-te-énekelsz nótája pont apámmal, és pont a felszabadulás dala lesz, de így alakult ma, és még szipogtam is közben. Sok közös élmény maradt ki, valahogy így alakult a kettőnk élete, de ez azért jól esett. Tudom, hogy abszolút nem kommunista indulókban utazik, szóval ki tudja, talán szerzek valakit, aki hajlandó a gitárom mellé kísérni. Mindazonáltal mások, akik mellett meg eddig próbálkoztam: húzzatok bele!

Kár, hogy nem várta meg a szerdát Pál, úgy aktuálissá tehetnének egy klasszikust. Bár nem vagyunk messze a többi rész aktualitásától sem, csak kicsit kell kipofozni a szöveget.

"Indulj az útra és vissza ne nézz!
Múltad a fájó bús ezer év.
Rád ragyog végre a fényteli nap.
Boldogan, vígan zengd hát a dalt!

Április négyről szóljon az ének,
Felszabadulva zengje a nép!
Érctorkok harsogva zúgják a szélnek
Felszabadítónk hősi nevét!

Dörgött az ágyú és zúgott a gép,
Vérzett a föld és zengett az ég,
Győzött a jobbosok szovjetek hős serege,
Századok könnyét így mosta le."

Sok (naaaagyon sok) egyéb mellett azért is szeretnék visszamenni a hatvanas-hetvenes évek Amerikájába, hogy egy ilyen szexi pöttyös inget és sérót úgy hordhassak, hogy az nemhogy nem ciki, de egyenesen menő legyen...

Ez mondjuk a musicalből van, amit naggggyon megnéznék a könyv+az album után, de rövidebb cím, mint az eredetié, vagyis a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról-é. És hát végül is ott is jönnek... Valahogy ez is olyan könyv volt, aminek az erénye - a nem kronologikus sztori, az elkalandozások, a csapongás - kezdetben eléggé lelombozott, aztán ahogy rákap az ember az ízére nehéz is letenni. Meg nem is lehet, tekintve a tördelést és a fejezetek komplett hiányát. Viszont ahogy elkezdődik a fesztivál-rész, onnantól könnyű élvezni a hirtelen szerep- és történetváltásokat. Bár én kissé erőltetettnek éreztem a fesztivál párhuzamát a nyilas uralommal, de a koncertleírás, a résztvevők, a körülmények leírása úgy elvont, hogy közben roppant realisztikus.

Érdekes - nekem érdekes volt -, hogy mennyire nyomasztó a hangulata, és milyen komoly a témája. Pár dalt ismertem a legendás musicalből, és az alapján valamiféle vidám, alapjaiban a Hair-hez hasonló örömködést vártam, és végül is megkaptam - elvégre a hasonló témájú amerikai musical alaptörténete is inkább tragikus. Meg még érdekesebb volt, hogy a könyv végeztével megtudtam, az írója korántsem egy negyven alatti fiatal... Ez azért dob egyet az egészen, máskor a kortársak sem találják el ennyire a fiatalok nyelvét és stílusát. Egyszóval a regény egyszerre emelkedett, elvont, és széteső, közben meg nagyon is egységes, realisztikus és földön járó, remek párhuzamot állítva a koncertek és a hippi-kor drogos világa és az örök klasszikus irodalmi téma, a szerelméért minden észérvet hátrahagyó férfi története között.

Szóval igazi alapmű lehetne - példának okáért a kötelezők között is -, élvezetes, modern regény, abszolút megéri elolvasni - aztán ha lehet, megnézni a musicalt is.

A mór mehet. Szánalmas volt Pali bá' újabb magyarázkodása - újat nem mondott, mindenki más hibás rajta kívül, nem ezért, hanem hogy még itt is megerősítette önnön hülyeségét. De legalább lemondott. Viszont ezt tényleg elbaszta az egész párt, ezt a legelején le lehetett volna rendezni még úgy is, hogy kissé megerősödve is jöjjenek ki az egészből. Szóval az infantilisek megint megoldották a helyzetet remekül, remélem, így mennek tovább, hátha sikerül az előnyüket teljesen erodálni 2014-ig.

Most csak ezért benyomtam a parlamenti közvetítést, amit - kimutatható agytevékenységből kifolyólag - nem szokásom nézni. Hááát csuda dolgok mennek ottan! Elképedve látom ezt a kocsmai viselkedést, ezt a falusi tsz-gyűlés hangulatot, ami ott van. Bekiabálások, beröhögések, hát mi a franc ez? Ez az ország csúcsa, feje? Ocsmány népség... közben a házelnök méltatlannak tartja, hogy az ellenzéki pártok tagjai is ott ülhetnek a Parlamentben. Hát zseniálisak! Zseniális az a méretű taplóság, amit az ember egy ilyen napon lát, zseniális a röhögcsélés. És még többet dobnak rá a frakcióvezetők hozzászólásai: Vona faszán kiosztja az MSZP-t is, követelve, hogy a nép válasszon köztársasági elnököt (ja, az a böszme nép, amelyik ezt a Fideszt is megválasztotta), Mesterházy azt a Sólyomot akarja visszahozni, akiket anno leszavaztak, Harrach pedig emlegeti azt a sajtóban már megjelent pletykát, hogy át fognak túrni jó pár diplomát, hátha akad még néhány plágium. Most meg Fa Lázárjankó méltatja plagi bát, mennyire kijár neki a tisztelet, és hogy gondoljuk, hogy valaki Schmittnél többet tud a sportról, és ne lenne képes megírni egy doktorit. De, gondoljuk, mert ha csak egy másolásnyit tud, akkor ez talán nem a maximum, ha pedig tud többet, eddig miért nem csinálta meg?

Na mindegy, Palit nem kérik maradásra, talán még ma meglesz az új jelölt is, de ez már más témára fog tartozni, én is remélem, hogy nem kell az üggyel többet foglalkoznom, és ha egy mód van rá, ebben a ciklusban parlamenti közvetítést se kell néznem.

A végére pedig a kiváló Vastagbőr fészbúk-üzenetét schmittelve: "Mehet vissza a balettbe ugrálni."

...menjél rá a flexszel!

Elég szar, tudom, de másnaposan ennyit tudtam kicsiholni magamból a háztáji munkák közben. Meg hogy ha elszabadul az a flex, az nem túl mókás kívülállóként sem. Milyen jó ilyenkor, hogy annyira béna vagyok a szerszámokhoz, hogy még egy csavar befúrása is problémát okoz. Ez általában égő, de a magam és környezetem biztonságára nézve azért lehet előnyös.

A tegnapi nap a péntekről megörökölt másnaposságom miatt egy hosszú kínszenvedés volt inkább, este sem akartam inni, de hát az élet nem kívánságműsor... és ez még csak a főpróba a jövő heti húsvéthoz! Idén elvileg tényleg szolid lesz, de az a helyzet, hogy most már három éve állunk úgy neki a locsolásnak, hogy kevés helyre megyünk, és hamar végzünk, aztán máshol kell néznem a napnyugtát (ha még látok...). Azokra az időkre meg vissza se térek, amikor eleve nem így álltunk neki. A legszarabb a felnövést az ilyeneken keresztül látni, mint a májfa-állítások, locsolások elmaradása. Na jó, az elmélkedést hagyom hátra az elkövetkező napokra, esetleg egy szokásos, borba fojtott húsvéthétfőre, legalább nem az lesz a program, hogy bőgök a Forrest Gumpon. Ami amúgy most megy, de el kellett kapcsolnom...

Nem tudok nem hangot adni elkeseredettségemnek... Na nem Pali bá miatt, vannak az életben fontosabb dolgok is. Fél órája kiderült, hogy elmarad a 30Y koncert holnap Veszprémben Beck Zoli betegsége miatt. Természetesen innen is gyors felépülést neki, ahogy a bejegyzésében olvastam, neki legalább annyira szüksége van a színpadra a közönség előtt, mint a közönségnek rá a színpadon. Az élet meg ha úgy alakul, sűrűn közbevág, volt már félbeszakadt koncert eddig is, ilyen még úgysem volt. Maximális megértés mellett viszont nyilván szar, ha az ember eltervez egy fasza bulit, majd a célegyenesben visszamondják. És hát ha az ember hajlamos  a 'mindenben-szart-látás'-ra, akkor egyből keresi a hibát, vajon miért cseszi át az élet megint - persze pontosan sejti, de nem akarja elhinni. Lényeg, hogy úgy tűnik, elég silány péntekem lesz a tervezettek helyett. De majd jó képet vágok hozzá, és bízok benne, hogy az áprilisi, hétköznapi koncert összejön. A srácokat ismerve a koncert nem hétköznapi lesz!

Csak hogy a másik oldalt is ekézzem - mert nem, ők sem jobbak szemernyit sem... Átkapcsoltam az ATV-re, bízván abban, hogy ők aztán garantáltan megszakítják az adást a SOTE Szenátusának ülése után. Ez így is lesz, ha meglesz, na de addig... jelenleg éppen 20 perce más sem téma, csak dr. Schmitt Pál, meg a róla alkotott hazai és külföldi vélemények. Az tény, hogy jelenleg ez az egyik legérdekesebb dolog hazánkban, de azért ezt a mennyiséget túlzónak érzem, megint azt a fajta túlzást, ami miatt nyugodtan lehet utálni a balos médiumokat, hogy túlnyerik magukat, addig folytatják a fikázást, amíg az már átmegy szánalmasban - most épp élőben mutatják egy térképen, hol jár dr. Schmitt Pál Airbus-a, mennyivel megy, mikor száll le... agyrém. Bánó pedig szinte elélvez, ahogy olvassa be a híreket, olyan buta hangsúllyal, mintha VB-t nyert volna a fociválogatottunk... Komolyan mondom, gusztustalan. Attól, hogy ez most a kormánypártiaknak kínos, személy szerint magyarként akkor sem tudok vigyorogni ennek az egész színjátéknak, meg hogy ide jutottunk, és talán nekik sem kéne... Bele se merek gondolni, kinek a kezébe szeretnék én még itt hatalmi pálcát adni, lesz itt is gennyes szendvics és redvás tus...

kicsit kések magyar idő szerint, és persze majd írok másról később, de most, az utolsó pillanatokban: Isten éltessen, Quentin Tarantino!

Nem bírom ki, egyszerűen nem bírom ki, mert reggel óta bizsereg a tenyerem, de mégis várom, hogy valaki kiadja a hírt, hogy tévés volt a bizottsági jelentés, nem így gondoltuk mi azt! De nem, csönd és némaság, ebben kéne lennem nekem is, de nem megy.

Újabb és újabb mélységeket érünk el, olyanokat, amiket nem hittük volna, hogy alul lehet múlni. Amikor 2006-ban kijött az öszödi beszéd, nagy volt a felháborodás. Ugyan aki elolvasta a teljes beszédet (szerintem elférnénk egy kis iskola tornatermében), az értette a mondanivalót, de teljesen megértem, ha valakit zavar a "kurvaország" meg a "hazudtunk" szöveg. Ezzel nincs is baj, mindenkinél más az a határ, ami már kivágja a biztosítékot. Na de ez mi, ha nem hazugság? Ellopni más munkáját, majd a kapott doktori címmel vigéckedni... Na de ezen lépjünk túl, kiveséztem ezt már korábban.

A mai nappal ezt sikerült überelni (unterelni?). Én bohó, még bíztam is a bizottságban, mert annyira egyértelműek voltak a tények, hogy ez fix 1-esnek tűnt. Tulajdonképpen még ebben a részében sem csalatkoztam - kimondták ők is, hogy másolás, hogy sok az egyezés, kritikán aluli a hivatkozás. De ezt az érvet... hogy ez nem az ő hibája, hanem a bírálóké, hogy nem vették észre! HÁT MI A RETKES PICSA VAN VELETEK??? Ezt mondjátok majd a diákoknak is, ti csigák?! Ez érv?! Ha betörök valahova, nem én vagyok a hibás, amiért loptam, hanem a rendőrség, mert nem akadályozott meg?? Hogy lehet ezt legalizálni? Hogy néznek eztán a doktori címükre a bizottság tagjai? Ennyire fontos a mobos állás? Ennyire nem fontos, hogy holnap és holnapután ki kell állni a diákok elé, jelezve a saját kútfőnek köszönhető előrehaladás lehetőségét?

Milyen dolog kimondani, hogy lopott, majd másra mószerolni a hibát, és úgy hagyni mindent, ahogy van? Akkor miért nem veszik elő a bírálókat? A komcsik-nácik után lehet nyomozni 60 év elteltével is, itt miért nem? Miért nincs semminek következménye, ha az a mi kutyánk kölke? Jobb, hogy senki sem mossa le róla a lopást, de még a maradék méltóságát is eljátssza? Hogy járhat szemlesütve a zemberek zembere? És a bizottság tagjainak milyen a 30 ezüstpénz? És ez valamiféle tudományos elit?! Fenéket elit ez, pontosan olyanok, mint a hazug elnökünk. Ilyenek leszünk-lettünk mind ebben a nyomorult országban, fejétől bűzlik a hal, de mára a velejéig büdös itt minden, lépni kell, mielőtt mi is szarosak leszünk. Szégyen-gyalázat ami itt az utóbbi években történik, és lassan Cameron-nak se a Mariana-árokhoz kell mennie, ha látni akarja, minél nincs lejjebb.

"- Már legalább egy éve szakítottál...
- Jajaja.
- Akkor ez most hivatalos továbblépés, vagy csak a hivatalos elborulás?
- Ha rájövök, neked szólok először, oké?"

Bár igazából fordítva, eddig voltak szélcsendes napok, talán most jön a vihar. A hétvégén hihetetlen szar munkanapjaim voltak, nem is nagyon volt kedvem semmihez sem utána, maximum a szellemjáratról, amivel hazajöttem - mert az a busz az egész menetrendek.hu adatbázisban nem szerepel...

Ma viszont találkoztam egy külföldön dolgozó jó barátommal, ami már önmagában jó hír, főleg, hogy egy karton tiroli sör volt a meglepetés! :) már csekkoltam is, igazán finom darab! Ráadásul ma egy nagyáruházban a könyveket böngészve kifogtam a Scott Pilgrim sorozat első kötetét potom áron, nem is bírtam otthagyni. A film több mint zseniális volt, és eddig a könyvben sem csalatkoztam. Élvezetesebb is, mint a jelenlegi könyvem, a Holdpark Easton Ellistől...

Holnap egy érdekesnek ígérkező előadás vár rám egy barátommal (meg persze meg kell emészteni a hallottakat), pénteken pedig 30Y... Rám fér egy kis pörgés, na.

Közben pedig erőltetem a gitárt, meg az éneket - hihetetlen, de utóbbiban nagyobbakat csalódok :) Ma többek közt a poszt címét adó dalt vettem elő, szintén nem egy nehéz darab. Nagyon szép, csak elő kéne húznom a bugyilehúzó nótákat is a repertoárból.

napnyugaton, napkeleten". A Comedy Centralon ezek szerint bő 3 hónap az átfutás, ugyanis most került sorra újra A nagy Lebowski, ami legutóbb kb. a blog indulásakor volt. Újfent jó film volt mellesleg :) Ez az össz bajom egyébként a Comedy Central-lal, amúgy csoda, hogy a logójuk még nem égett bele a képernyőbe, de tényleg elég gány ennyi ismétlés, meg ez a buta főműsoridős rendszer... Az a többi csatorna kritikája, hogy még így is ez a legszórakoztatóbb csatorna.

A hétvégén mondjuk nem lesz alkalmam nézni, szerencsére ismét távol leszek meló ügyben, ezúttal két nap Budapest két tök ellentétes oldalán leszek, de ha kell a lé, kussban kell maradni. Remélem legalább a megfázás elmarad, a zsepiket inkább lelkizésre tartogatom, ha minden igaz, abból dupla adag lesz a hétvégén. Ha nem csordulok túl az érzelmektől, még talán mesélek is róla, ha már webnapló.

Annyira megy ma a pezsgés az NFL-ben, hogy nem bírom szó nélkül hagyni. Miután Peyton papát elvitték a Mile High-ba, 99%-os volt, hogy Tebow kitaszíttatik, indul az újabb versenyfutás. Kétségkívül "nyerő" ember, de hogy elit irányító lenne? Az utolsó pillanatig hittem a Jaguars vagy a Dolphins győzelmében - főleg utóbbiban, Garrard minden, csak nem életbiztosítás, de Gabbert sem nyújtott túl parádés teljesítményt... Ehhez képest Jets. WTF? Mint "másodkedvenc" csapat, értetlenül állok... Sanchez-ért én sem rajongok, de tény, hogy első két szezonjában AFC döntőbe vitte a csapatot, egy rossz szezonért talán nem kéne Tebow-val riogatni, ha pedig nem cserélik le - miért tennék, 1 hete sincs, hogy hosszabbítottak vele -, akkor meg Tebow miért választ egy kispados, de legalábbis bizonytalan helyet magának? A kezdőcsapathoz szerintem eleget bizonyított Denverben. Szóval kíváncsian várom, hogy alakul a dolog, de sajnálom, hogy pont itt kever a Jets, van elég lyuk a csapatban. Majd szeptemberben meglátjuk.

A másik pedig a Bounty-gate-ben hozott részleges ítélet, amely szerint az ellenfelek sérüléseit jutalmazó módszerért Sean Payton-t egy évre tiltották el, az ex-védelmi koordinátor Gregg Williams-et pedig határozatlan időre (gyanítom örökre). További félmilliós büntetés a klubnak, draftpickek, satöbbi. A játékosokat később veszik elő. Hát nem tudom, mennyire súlyos vagy sem ez a büntetés, de inkább nem az. Elrettentésnek nem elég nagy, akiknek sérüléseket okoztak, azokat meg nem igazán hatja ez meg. Amerika a második lehetőségek hazája is - lásd Michael Vick vagy Plexico Burries, szóval ki tudja, még jóra fordulhat minden a Saints életében, de az a helyzet, hogy a 2 éve még mindenki kedvencének számító New Orleans most hatalmasat zuhant a mélybe, ahonnan igen nehéz lesz feljönniük - talán nehezebb, mint a Katrina-hurrikán után.

Észrevette vajon más is, hogy a filmek/sorozatok javában van a főhős/főhősnő szobájában gitár? Miért? A legtöbb esetben nem hogy nem játszanak rajta, de nem is kerül szóba pl. az érdeklődés, vagy a rácsodálkozás, hogy de jó, van egy gitárod? Vagy Amerikában ennyire természetes, hogy mindenkinek van gitárja? Akkor hogy a fenébe lehet olyan szar a zenei életük? Vagy ennyire dekorelem? Te jó ég, el sem bírok képzelni egy gitárt, mint dekorációs tárgyat! Hogy lehet nem hozzányúlni és kiszögelni egy falra?!

Bár végül is jó ideig nálam is csak egy tárgy volt a szobámban (na nem dekoráció, tokban tartva, a sarokban), de elkezdtem a törlesztést. Momentán lassabban is írok, mert vízhólyag van a bal ujjaimon, de ez igazán édes fájdalom. Nyomni kell tovább, hátha odaérek az utcazenére...