Vajon Terry Gilliam sima emberi lény, vagy olyasfajta mutáció, aki tudatmódosító anyagokat tud kiszűrni a levegőből? Hihetetlen képzelete van ennek a fickónak, és bár már eddig sem vallott szégyent vizualitásban a filmjeivel, de le merem fogadni, éveket várt arra, hogy ezt a filmet tökéletesen meg tudja jeleníteni az animációival. Zseniális, ahogy betekintést nyújt Doctor Parnassus révén a saját koponyájába, egészen biztos vagyok benne, hogy a Faust-i metafora mellett saját magáról is mintázta a főhőst.

A sztori sem rossz, bár szerintem pont annyira komoly csak, hogy a filmélményt ne húzza le: Doctor Parnassus többször is alkuszik az ördöggel, a halandóság - és egy nő - elnyeréséért pedig lányát ajánlja fel, majd egy újabb alku keretében próbálja visszanyerni, amikor megjelenik egy még gonoszabb figura - ezt játszotta a készítés közben elhunyt Heath Ledger, nem is rosszul ráadásul. A helyéve lépő színészek pedig olyan jól illeszkednek a szerepbe, hogy Johnny Depp-et konkrétan alig ismertem fel, annyira jól hozta a hasonlóságot kívül-belül.

Viszont amitől nekem nagyon tetszett ez a film, az a misztikus látvány, amit sikerült ábrázolni, meseszerű, és mégis ismerős, valami ilyen álomvilágba akarunk mi is belépni, hogy ugyanolyan vigyorral jöjjünk ki onnan, mint a filmbéli tükör átlépői... főleg ha az utolsó képzeletvilágba kerülnék Lily Cole-lal a csónakba...

Szóval egy jó látványmozi, csak itt a látvány nem eszköz a több mozijegyhez, hanem maga a film lényege, és így máris egy élvezetes esti filmhez jutunk. Jó lett volna moziban nézni, azt kell mondanom.

Azt hiszem, külön kategóriát kéne nyitnom az ilyen verébségeknek, mint az Amerika Kapitány. Jójó, lehet hurrogni, hogy popcorn-mozi, de nálam azt a szintet is igen alulmúlta, ráadásul dicsérték is, szóval joggal várhattam azt, hogy lesz értelme megnézni.

Hát nem volt. Mérhetetlen giccsparádé, ezerszer elhasznált klisék ezeregyedszerre is eldurrantva. Ezt még el lehet lőni 2011-ben? Volt még, aki nem állt fel a közepénél? Mindemellé a látvány is gagyi, legalábbis ahhoz a szinthez mindenképpen, amit sugallni próbálnak... Természetesen Steve Rogers beírta abban a fémkoporsóban az IDDQD-t, de ez még mind kevésbé lenne bosszantó, ha nem lennének olyan gagyiságok beépítve, mint a CCTV a Hidra-bázison (oké, hogy ez egy sci-fi-szerűség, de azért ennyire ne haladjuk már meg a "kort), az autó, ami egy repülőgép tempójára gyorsul fel gond nélkül (és áll meg a szakadék szélén, nahát), de a kedvencem, az abszolút nonszensz akármilyen sci-firől van is szó, az ügynöknő az első - jó második - vonalban álldogálhat egy árva rohamsisak nélkül... hát szóval ennyit a film komolyan-vehetőségéről. giccses baromság, ezen kár volt ennyit szenvedni, és ha ez a többi Marvel-film megvalósításának is a szintje, akkor meg is jöttem az Avengers vetítéséről.

Mostanában zsinórban szarokat nézek, ideje visszatérnem valami minőségihez.

No, csak összejöttünk. Régóta ismerem a nevüket, többen ajánlották már, de nagyon tartottam tőle, és egy számukat sem ismertem még cím szintjén se. A progresszív rocknak egy nagyon vékony vonala az, ami meg tud fogni egy magamféle kocahallgatót, és inkább nem akartam csalódni egy agyonajnározott bandában - amelyekhez ugye az ember eleve kritikusabban áll.

Mi kell ahhoz, hogy mégis berántson valami? Nekem nem földöntúli zsenialitás, egyszerűen csak egy apróság, egy csavar, refrén, dallam, ötlet, ami segít abban, hogy beszippantson a banda, a többi magától fog jönni. Az összes bandára, akiket komálok, fel tudom idézni a pillanatot, amikor beléjük zúgtam, akár a Russkaja magyar versszakáról van szó, akár a Muse lábdobjáról a Time is Running Out-ban. Nos, harmadik nekifutásra elkapott a Mars Volta a Goliath című számukkal, hát ez valami iszonyatos zúzda, amit művelnek, a klipjükben pedig szűk utcában zenélnek, és amikor jön egy autó, kénytelenek leállítani a zenét, villámgyorsan lepakolni az útról, majd villámgyorsan vissza, és tolni ezerrel... hát mekkora ötlet!

Következő lépés: az album. Egy jó száma mindenkinek lehet. Nos, a The Bedlam in Goliath tele van ilyenekkel! Erőteljes zúzás, pörgő lábdobok, optimális mértékben beszúrt keleties dallamok, szaxofon, klarinét, hegedű kíséret, és egy piszok jó énekhang, amely néhány húzásával - és a progrockos fordulatok egyértelmű párhuzamával - a Muse-ra emlékeztetett, elsősorban a Black Holes & Revelations dalaira. Emellett van bennük egy bazi nagy adag Led Zeppelin, és egy kis lendület a Rage Against The Machine vagy a Wolfmother legpörgősebb számaiból, és az ő - és a Muse - köpönyegéből bújhatott ki félig-meddig a MGMT is. Remek ajánlólevél!

Az album tökéletes lenyomata a progrock legpozitívabban vett értelmének: hosszú számok (átlag 5-8 percesek) csapongó, de mégis egy irányba haladó dalvezetés, kurva jó gitárszólók, és ehhez még az ének/szöveg sem folyik el a semmibe szükséges rosszként. Már a nyitó dupla szám (Aberinkula/Metatron) is bőven elég volt, hogy tudjam, itt valami rohadt faszával lesz dolgom, és ez a lendület ki is tart a következő számokban, nálam az ötödik Goliath-ban csúcsosodik ki, de egészen az utolsó számig egy percre sem ül le az album, ha lassít, csak azért, hogy fél perc múlva újra fejbe vághasson valami tökös húrszaggatással. A számok slágeresek - bár nyilván sosem lesznek azok ilyen hosszúsággal -, és ahogy Barney mondja: jóóóóól befűtenek!

Az egyetlen negatívum nekem a számok címei, bár ezek aztán tényleg semmit sem számítanak, de hülyén néznek ki a playlistben, ha ránézek. De ez legyen a legkisebb gond, ha sikerül beszippantania a többi albumnak a Mars Volta elvont, mély világába, akkor ezeket is tökéletesnek fogom látni.

Addig bátran lehet próbálkozni, szigorúan nagy hangerővel, és legyen hely a léggitárnak!

Na, kár volt a délutáni idézetnek eszembe juttatnia ezt a filmet. Gondolkoztam rajta, hogy csak annyit írok róla: egy FOS. de végül is elég a szar is rá, a látvány azért szép volt, meg Kiefer-t nem tudom nem szeretni, pedig most meg sem kérdezte, "where's the bomb??". De hogy mi értelme volt az első felének... valaki szólhatna ennek a von Trier-nek, hogy ami az Alkonyattól pirkadatigban működik, az nem áll jól minden filmnek. Onnantól meg, hogy háromnegyedórányi felesleg elveszi az ember kedvét az egésztől, már az überkurvafaszság sem segítene, hogy dicsérjem, pláne, ha az a rész is maximum egy gyenge jó. Abszolúte de senkinek sem ajánlom, túlértékelt szar az egész.

"Ezt az emberhez szériatartozékként létrehozott élvezeti cikket, a melankóliát elviselhetetlennek tartom, amikor belebambulok a múltba, jelenbe, képtelen vagyok felismerni, hogy igenis szép és használható millióegy jelenség, forma és hangulat. Most már tudom, hogyan kell átvészelni, hiszen hazudni magamnak sokkalta szánalmasabb lenne, pofozgatni az arcom, hogy de hát nézd, édes fiam, ott van ő, meg az meg ez. Szépen kivárom a végét, és megpróbálok csukott szemmel kiülni életem szakadékának peremére, nehogy lássam, mi van az erdőmben, mert még leugornék érzékcsalódni egyet"

Hát megtörtént, összejött. Kár, hogy a Texans-Ravens meccset nem tudtam kiszurkolni, de ez is szép eredmény egy estére: kiesett a címvédő, az alapszakasz legjobb csapata, aki egészen eddig a meccsig egy teljesen más dimenzióban játszott. Illetve voltak jelek, voltak repedések a falon, éppen a Giants elleni alapszakasz-meccsen, de az amúgy - most már duplán - teljesen felesleges bírói rásegítésekkel megúszták, de minek? Hiszen ha a Packers benyel egy-két olyan meccset, most nem történt volna ez meg. A bye week-től nem Rodgers, hanem az elkapók rozsdásodtak be, kiütközött ezen a meccsen minden, ami a liga további 31 csapatába szorult, és a Giants valami olyat mutatott, amit eddig nem: megfogta a Packers-t. És a meccset nem a végén nyerték meg, hanem 2 momentummal: az első félidő végén szerzett TD-vel, és az első kivédett onside kickkel.

A Packers helyében idejében beláttam volna, hogy a meccsek olyanok, mint a törpök élete, mert a legjobbkor akadtak emberükre, a Giants nem tette meg azt a szívességet, amit a másik ágon a Broncos a Patriots-nak. A new york-i gárda a legjobbkor járatta magát a csúcsra, jövő vasárnap a kőkemény 49-ers ellen lesz egy garantáltan fergeteges meccs, a Packers pedig készülhet a következő szezonra, mert ne legyen kérdéses előttünk: ez a csapat még nagyon sok éven keresztül lesz a playoff-ok biztos résztvevője, és a Super Bowl potenciális esélyese.

New York Giants - Green Bay Packers: 37-20

Fúúú mekkora meccs volt ez! Izgalmaiban beéri az előző heti utolsó meccset, ott folytatták, ahol abbahagyták! És végre olyan csapat nyert, amelyiknek szurkoltam valamennyire. Bár alapból számomra szimpatikus a Saints, tényleg szeretem őket is, de a rekordok, amiket felállítottak, pontosan arról tanúskodtak, ami a mai meccsen be is bizonyosodott: hogy rohadtul egysíkú a Saints offense-e, és ebből fakadóan szarra se mennek egy komolyabb csapat ellen. Így bár jobban szeretem a játékukat, de egyértelmű, a Packers-t csak egy 49ers szintű védelem állíthatja meg. Ami viszont hab volt a tortán, az a múlt heti trükk folytatása: ahogy Tebow-ról se hittük, Alex Smith is bebizonyította, hogy tud passzolni, nem is akárhogy! Így bár a 49ers támadósora hagy még kívánnivalót maga után, el kell ismerni, a mai meccsen olyan formát hoztak, ami jó esélyt jelent a Packers ellen. Persze ott van még a Giants, de hazai pályán nem fogják megverni a bírók által is támogatott Green Bay-t. Jövő héten egy marha jó főcsoportdöntő lesz, aztán kiderül, tényleg lesz-e Harbowl 2. Remélem nem.

New Orleans Saints - San Francisco 49ers: 32-36.

No, ez aztán egy érdekes film. És pontosan olyan, mint Joel Schumacher életműve: hosszú és ellentmondásokkal teli. Szögezzük le, a film egy hibától eltekintve nagyon jó, férne még a 2,5 órás műsoridőre is. Igazi sztárparádé, fain alakítások, még ez a McConaughey (úgy kellett kigugliznom, hogy írja a nevét...) is emlékezeteset nyújt benne, pedig megmondom őszintén, más filmjére nem is emlékszem, annyira feledhető szokott lenni. Kicsit sajnálom, hogy a ku-klux-klános vonalat nem bontották ki jobban, de az már inkább lenne valami ideologista akció-massza, szóval jó, hogy az ügyvédi munkára fókuszáltak inkább. Kiefer Sutherland pedig már akkor is tökös legény volt, tényleg sajnálom, hogy nem vitte többre - no nem mintha nem vitte volna egyébként sokra. 

Ugyanakkor nem tudok elsiklani egy gondolat felett, ami ugyan nem kötődik szorosan a film élvezhetőségéhez, és elég liberális maszlag, ugyanakkor engem nagyon zavart, hogy se következménye nem lett, se nem utaltak valamiféle erkölcsi ítéletre-tanulságra, de Samuel L Jackson karaktere egy kétszeres gyilkos. És ezt sehogy sem tudom kizárni, akármennyire hiteti el velünk, nézőkkel a film, hogy "ártatlan", hogy talán mi is ezt tettük volna, és hogy megérdemelték a vétkesek. De a valóságban nem tudnék ehhez tapsolni, hiszen emberéleteket vett el, és az semmiképp sem a sértettek joga a valóságban sem, és talán nem lenne rossz, ha a filmben is utalnának arra, hogy az önbíráskodást semmi sem igazolhatja, ez nem lehet elfogadható megoldás egy hasonló esetben.

Ettől eltekintve viszont egy komoly, figyelemre méltó alkotás, megéri egyszer megnézni.

Sokadik poszt ma, de nem bírom ki, mert visszacsatolás.

http://hvg.hu/itthon/20120112_Schmitt_dolgozat_Kertesz_Istvan

És ettől olyan gusztustalan az egész, mert két verzió van:

A: az opponensei, bírálói mind épp úgy lefeküdtek a hatalomnak, a rendszernek, mint Gen. Copy. Ez mondjuk 1992-ben pont elképzelhetetlen, 2 évvel előtte és utána már elhinném.

B: ÁLTALÁBAN, és pláne Schmitt esetében a beadott dolgozat bírálói roppant felületesen jártak el, le sem szarva, mi köze a valósághoz a disszertációnak.

Sajnos a B a valós, és a nagyobbik rossz. Visszacsatolnék a Vastagbőr bejegyzésére, hogy miért is alkalmas NemDr. Schmitt Pál a magyar nép képviseletére. Hát ezért! A magyar tudományos élet képviselői (Schmitt disszertációjának bírálói) ugyanis egy kurva szóval nem ismernék el, hogy rohadt felületesen vizsgáltuk ezt a dolgozatot! Nincsenek illúzióim, nyilván nem csak ezt, hanem más 'köll-a-papír' szakdolgozatot és disszertációt pont így figyeltek/nek a felsőoktatásban. De még ezek után sem állnak ki azzal, hogy igen, hibás vagyok, igen, nem vettem észre, mekkora lopás, vagy észrevettem (mint célozgatnak), de nem gondoltam volna, hogy ez történik.

Nos, számomra ez a vállalhatatlan hazugságok netovábbja, a win-win mintájára loss-loss játszma. A jelen fényében rohadt röhejes, hogy mindenki 'sokat kritizálta' SP munkáját, az mégis summa cum laude-t ért. Na ne röhögtessük egymást! Nem tudom, mi volt akkor, és rohadtul nem is érdekel! Ahogy Matolcsy idén még nem nyilatkozott senkinek, ahogy Pál helyett a KEH nyilatkozott, úgy illik e sorba, hogy a bírálók máris mentik fel saját magukat, óóó ők már akkor is kritizáltak, de azért óóó summa cum laude....Kurva módjára asszisztáltak a dologhoz, és az, hogy ma felháborodás nélkül ilyen nyilatkozatot tudnak tenni, az azt igazolja, ebben az országban nincs felelősségre vonás, nincs következmény, ezek az emberek továbbra is értékelnek, továbbra is befolyással vannak a végzős diákok százaira.

Nyilván nem mondom, hogy ők is tehetnek Schmitt Paliról, biztos én sem tudnám kétszer ekkora koponyával sem a komplett szocialista európai sportdoktorik tartalmát, ugyanakkor ezzel a szánalmas magyarázattal pont hogy kiírják magukat a tisztességes emberek sorából. Bizony, találó lett volna nekik is a mondás, 'hallgat, mint szar a gazban".

Update: Az egyik bíráló, Kertész István szerint ha nem a Köztársasági Elnökről lenne szó, "a kutyát sem érdekelné, hogy doktorált le". Értem. Tehát ha NemDr. Schmitt Pál betörne nagymamámhoz, és elvinne magával 3 tyúkot, akkor azon rohadtul nem háborodnánk fel, hiszen a társadalom egészének ugyan nem okozott kárt, de azért mégis csak egy prosztó dolog... Szóval ebben az esetben lenyilatkozhatnánk, hogy ha nem a Köztársasági Elnök lopta volna el a három tyúkot, akkor az a kutyát nem érdekelné.
Nos kedves Kertész úr, nem hogy nem bíráltam még disszertációt, de diplomám sincs, ugyanakkor még én is fel tudom dolgozni a pont agyammal, hogy bárki bármit csinálhat, az a kutyát nem érdekli, de a Köztársasági Elnök Úr egy REPREZENTATÍV személy, akinek 'celeb' mintára minden lépésre figyelünk, és szeretnénk, ha ő nem egy csaló képét reprezentálná mindenki felé.
Ha én hazafele az önkormányzat épületére vizelek és okádok, nos, rosszabb esetben is szabálysértési eljárásban részesülök. Ha ezt köztársasági elnökként teszem... na szóval nem erőltetem, tán érthető a párhuzam, vagyis inkább a különbség. De ezt egy magamfajta érettségizettnek kell magyarázni?!

Update2: Íme az egyszerre triviális és elképzelhetetlen magyarázat, végül is az A verzió a helyes.

A magyar filmcím-keresztségben a Fulladás-t kapta, könyvben úgy ismert, mint Cigányút. Chuck Palahniuk (aka. Harcosok klubja) tollából. 2in1 poszt lesz, film+könyv, utóbbit úgy egy hete fejeztem be.

A könyv döbbenetesen jó! Már persze annak, akinek bejön ez a mocskos, bizarr ám mégis földhözragadt stílus. A Harcosok klubját utólag, jóval a film után olvastam, ám még így is nagyon nagyon jó volt, elsősorban azon apróságok miatt, amit Fincher - nagyon helyesen - nem emelt át a filmjébe. Nos, a Choke-ot már szűzként olvastam, és így is lenyűgözött, alig várom, hogy valahogy szert tegyek még pár Palahniuk könyvre. Kapcsolatunk évekkel ezelőtt kezdődött, egy Wan2-kritikában, amire nem is emlékszem, csak a kiemelt idézetre, ami így szólt:

"A kábítószer vagy az alkohol vagy a falánkság, vagy a szex mind arra irányul, hogy békére leljünk. Hogy elmeneküljünk mindattól, amit tudunk. A tudásunktól. Hogy beleharaptunk az almába."

Akkor ismeretlenül már lenyűgözött az idézet, és később a könyv remekül felzárkózott hozzá, minden oldala egy kincs, az egész elvont világ rohadtul valós, és állandóan arcba csap valami húsba vágóan ismerős gondolattal. És mindemellett még a nagy fordulat sem marad el, bár közel sem annyira katartikus, mint az említett csúcs műben, ugyanakkor azt mondom, ez a regény legalább annyira zseniális, és semmiben sem marad el tőle, ha nem előzi meg egyáltalán! Alig várom, hogy mást is olvassak tőle, bár sajnos a könyvtár felhozatala egyelőre ennyi, addig pótolom Easton Ellis-szel (Amerikai Psycho), és megpróbálkozom Bukowski-val (Tótumfaktum).

A film. Nos, sajna korántsem ennyire pozitív a helyzet, ugyanakkor tudni kell helyén kezelni. Nem David Fincher rendezte, nem Brad Pitt és Edward Norton a főszereplő, és ehhez, meg a könyv által felállított magassághoz valóban nehéz, mást ne mondjak, lehetetlen felnőni. Sam Rockwell persze nem kis név azért, és döbbenetes volt féltávnál a felismerés, hogy Dr. Marshall a Trainspotting Diane-je, ezért azt gondolom, aki nem ismeri az apró finomságokat, azokat a stílusbeli és gondolati kikacsintásokat, amelyek a könyvet olyan remekké teszik, és amelyeket nem lehet a filmben megmutatni, nos, az egyértelműen a könyvre teszik a voksukat. Viszont aki nem olvasta a könyvet, és esetleg ódzkodik is a hasonló nyelvezettől, annak bátran ajánlom, aztán ha teheti, számoljon be róla itt, hátha bebizonyosodik, hogy hasonlóan remek mű!

Egyre szimipibb nekem ez a Marion Cotillard. Illetve már a Taxi óta is szimpatikus, de úgy látszik, megy neki a komolyabb szerep is, a Piaf például valami gyönyörű film, és igazán egy szereplős. Ebben a romantikus vígjátékban pedig afféle Femme Fatale, de olyan, akitől én megijednék szerintem...

A film gyerekkorától kíséri végig Julien (nem a makikirály) és Sophie történetét, a harmadik főszereplő pedig egy doboz, ami mindig a tét: akinél van, az szabja meg a fogadást, és adja át a másiknak. Nagyon jól fel van építve, ahogy a gyerekes csínytevésekből a tét emelésével egyre komolyabb hangvételű lesz a film is, és nagyon jól bele lehet élni magunkat a két főszereplő helyzetébe - nekem legalábbis sikerül Julien-ébe, aki akkor is betartja a szabályokat, amikor már rég szeretné áthágni őket, "hatvannal megy, noha a kocsi 210-zel is tudna".

Külön szép az egész kinézete, szép képek, szép színek, de azt hiszem, franciáktól még nem is láttam nem jól eltalált kép világot. Kicsit az Amelie-re emlékeztetett a film, de ez annál súlyosabb, komolyabb mű, és legalább megmutatja, hogy a franciáknak nem csak egy Audrey Tautou-juk van. Csak ajánlani tudom, pláne ha valakinek van ilyen végzet asszonya a valóságban is.

"Elsőben tehát megtanultam olvasni és írni, tágultak kommunikációs csatornáim, megtanultam menzán enni és ceruzát hegyezni, belerúgni egyenesen a labdába és Józsikába, megtanultam azt is, hogy néz ki egy Balázs és hogyan egy Csaba, és kezdtem átszokni a Beatlesről a Rolling Stones-ra."

Egy figyelemre méltó gondolat az amúgy jó ideje erősen hullámzó színvonalú Tóta W-től:

"Az államfő feladata, hogy reprezentálja a magyar államot. Szerintem ennek kitűnően eleget tesz, kifejezetten őszinte húzás, hogy nem valami tiszteletreméltó bölcset emelünk címerállattá, hanem egy sunyi kollaboránst. Talán a magyar állam tiszteletreméltóan bölcs? Joggal büszke az eredményeire? Nem ragad meg minden alkalmat, hogy lopjon-csaljon-hazudjon? És amikor lebukik, akkor vállalja a következményeket? Na ugye. Nem volna harmonikus, ha egy szent állna ennek az államnak az élén."

"Napi teendők:
Használj napvédőt.
Fesd be az ősz hajszálakat.
Ne őrülj meg.
Egyél kevesebb zsírt és cukrot.
Csinálj több felülést.
Ne felejtsd el a dolgaid.
Vágd ki a szőrt a füledből.
Szedj kalciumot.
Hidratálj. Naponta kétszer.
Állítsd meg az időt, egy helyen, örökre.
Kurvára ne öregedj meg."
 

"Mindent kibaszkodsz, mielőtt azt a kettőt egyáltalán távolodni látod,
 hát ne kérd rajtam számon a kurva barátságot"

Anti Fitness Club; Bebe and the Change; Caramel; Compact Disco; Dancs Annamari; Fábián Juli & Zoohacker; Gallusz Niki-Vizy Márton; Gyurcsik Tibor; Heinz Gabi; Kállay-Saunders András; Király Linda & Ben & Viktor; Kiss Gina; Kökény Attila-Bencsik Tamara, MonSoon; Pély Barna-Pál Eszter-Pál István "Szalonna"; Puskás Péter; Sophistic; Tolvai Renáta; Tóth Gabi; Veres Mónika "Nika".

Ők 20-an indulhatnak az MTV döntőjében a májusi Euroviziós Dalfesztivál-részvételért.

Sajnálattal látom, hogy itt már korántsem sikerült unortodox-politikát folytatni, esélyt sem adnak valami extrémnek, valami látványosan (is) különbözőnek, valaminek, amivel rögtön kitűnünk a mezőnyből. Csak emlékeztetőül: Pár éve nyert a Lordi, mindenki emlékszik rájuk. A tavalyi győztes azeri duónak még a nemére sem emlékszem.

Ehhez képest mi követjük a hagyományokat, a mezőnybe szürkülő, a győzelemért a geopolitikai okok miatt esélytelen tucatpop előadót fogunk küldeni, akárki is nyer. Van pár előttem ismeretlen név, de a felhozatal alapján látatlanban is egy kutya lesz a többivel. Számomra legérdekesebbnek egyértelműen a Pély-Pál dal tűnik, és persze az esélyt megkapják a nem elhasznált nevek, de az AFC és a tehetségkutatós arcok fölénye miatt nem sok reményt fűzök a minőséghez. Aztán majd megint jól a hátsó mezőnyben leszünk, és megint jól kesereghetünk, hogy "Orbán miatt nem volt esélyünk előrébb jutni", mint tavaly mondták.

Valóban. Még véletlenül sem azért, mert amit indítottunk, az egy fos. EGY FOS.

Hát lehúzták idénre. Elmarad a "vastaps". Rohadt jó meccs volt, playoff-time, szezon közben talán két ilyen meccsre emlékszem, de most odatették magukat, sajnos ez a lesajnált prosztó "denveri musztángok bajnokcsapata" is megmutatta, tudnak játszani. Mekkora altatás volt a múlt hét! Vagy most teljesítettek erőn felül, nem tudom, de Tebow az NFL-ben még nem passzolt ennyit egy meccsen... hát, a legjobbkor kezdte el mondhatom. Cidriztem a Broncos-tól, nem alaptalanul, ugyanakkor ez a meccs a kezünkben volt, megvolt az esély, hogy behúzzuk, és erre az sem mentség, hogy az ementáli sajton kevesebb lyuk volt, mint a mi kezdőcsapatunkon. Respekt és tisztelet a Steelersnek, hogy így is meccsben voltak, innentől elmarad két nagyon várt meccs, és eztán szurkolunk az NFC csapatainak. Jövőre újra támad a Terrible Towel!

Denver Broncos - Pittsburgh Steelers: 29-23.

Friss film, ropogós, érdekes téma, jó szereplőkkel. Azt rebesgetik, valamilyen szinten Oscar-esélyes. Hát nem tudom hol, legjobb csöcs kategóriában biztos nem, mert ivarérett nőstény kb. 2 percig szerepel benne összesen. Amúgy egy jó film, tényleg, érdekes képet nyújt a baseball világáról - és azért erős áthallás van benne nekem az európai focira, és talán épp ettől működhet itt Európában, baseball-szűz nézőknek is.

Mert Amerikában a 4 major-sportág közül (jégkorong, kosárlabda, baseball, football) egyedül a baseballban nincs salery cap, mindenki annyit költ a csapatra, játékosokra, amennyi van. És ki is jön a filmben a - jogos - kesergés, hogy a gyengébb, csóróbb csapatok nevelik ki a sztárjátékosokat a gazdag csapatoknak. És egy igazságtalan ligában (a film alapjául szolgáló könyv címe: The art of winning an unfair game) hol máshol kell megtalálni a rést a pajzson, mint a statisztikában. Persze a film jótékonyan szemet huny afelett, amit "csapatszellemnek" hívunk, aminek ugyan a baseball-ban kisebb jelentősége van, de mégsem elhanyagolhatatlan.

A film igaz történeten alapul, ugyanakkor számomra mégis meglehetősen hiteltelen. Nem azért, mintha az életben nem lenne lehetséges egy ilyen történet, inkább azért, mert rohadtul kidolgozatlan. Mert a semmiből veszi át az edző szerepét a GM, a csapatnak, mint olyannak, semmi szerepe sincs, és Brad Pitt karakterén kívül senkié sincs kibontva. Pedig a film is csapatjáték, Phillip Seymour Hoffman teljesen súlytalan a szerepében, Jonah Hilltől örülünk, hogy legalább nem kúrta el, más szereplő meg nincs, márpedig ez nem egy kamaradráma. Zene, mint olyan nincs, a képi világ sem túl kidolgozott. Szóval elég messze van ez az Oscar-díjas, emlékezetes alakításoktól.

Ugyanakkor a filmet megéri megnézni, akit csak egy kicsit is érdekel, mi zajlik Európában is, és minden ennyire pénz-orientált ligában, az nem fog csalatkozni benne, még zéró baseball-ismertséggel is. Enyhe ismertséggel pedig egyenesen élvezni fogja ezt a részt :)

Én magam ugyan nem dohányzok, és hosszan tudnám fejtegetni, mi minden hülyeség az új meg a kevésbé új dohánytörvényben (a kereskedelem tiltása meg maga a dohányzás tiltása), úgyhogy szimplán egy kis pozitívum, meg némi értetlenség. Tegnap munkaügyileg beugrottam két fehérvári szórakozóhelyre. Az egyik egy "diszkó" volt, bár annál azért normálisabb. Nos, itt nem várták meg cinikusan a március 31-et, már most, az első januári bulinap alkalmával tiltott volt a dohányzás, bőszen pakolták még ottlétünkkor is a tiltótáblákat, és a vendégeken se látszott, hogy bosszantotta volna.

A másik hely, egy két szintes kávézó-italozó egység a régi Kávészínház helyén (szándékosan nem írom az új nevüket, én nagyon szerettem az előzőt, kár volt bezárni). Szóval két szintes, felballagtunk, de fent dohányzó volt, ezért visszamentünk az alsó szintre, és a romkert fényeit bámulva kellemes beszélgetés volt egy grammnyi cigifüst nélkül.

A pozitívum: két szórakozóhely után úgy jöttem haza, hogy a ruháim ma is felvehetném, nem büdösek, nem volt hányingerem a cigiszagomtól, nem kell ágyneműt cserélni a füsttől. És ez - akármilyen is a törvény -, ez igenis pozitívum, élményszámba megy.

Az értetlenség: megint a totalitás. Adott a hely jól, fizikailag is elkülönített dohányzórésszel. Nem egy függöny, nem egy ajtó volt a leválasztás, lent érezni sem lehetett a füstöt. Ilyen helyen minek betiltani? Maximum a pultosok között lehet gond, de járjon plusz pótlék, vagy osszanak be oda dohányos pultost, és megoldva. Engem nem zavar, amíg mások máshol füstölnek, meg eddig is csak ritkán maradtam otthon csak azért, mert büdös leszek, szóval lehetne itt együttműködni úgy, hogy mindenki jól járjon, de nem, az túl bonyolult lenne. Így meg megint kiöntjük a gyereket a fürdővízzel együtt.

Akkor egy kis politika. Nézve a mai híreket, miszerint a nemzetközi sajtóban is össztűz alatt a Kedves Vezér, meg 30 ezren tüntettek ellene itthon, és rendőrsorfal közt, az oldalsó bejáraton kellett elmenekülni az új alkotmány (sic) gálaünnepéről, szóval azon kezdtem el agyalni újfent, hogy mégis mire számítottak?? Hogy senki semmin nem fog felháborodni? Hogy olyan birka itt mindenki, hogy senkit sem zavar majd az új alkotmány, a média és az igazságszolgáltatás elfoglalása? Normál épeszű emberben fel se merül, hogy ezért nem fognak tüntetni! Vagy tényleg elhitték, hogy 2/3-adnyi agymosott van mögöttük, és nincs benne vastagon a szimpla gyurcsány-ellenes réteg?

Tegyük fel, volt valami koncepció, amikor nekikezdtek. Na nem konkrét stratégiai tervre gondolok, inkább csak amolyan célkitűzés. Hogy mit tudom én, legyen a középréteg a legnagyobb, vagy legyen Magyarország önellátó parasztország, vagy mit tudom én, csak valami csapásirány. Mert momentán két ilyen dolgot tudok elképzelni róluk, és sajnos egyik sem túl pozitív. Az egyik, a kisebbik rossz, hogy diktatúrát akarnak kiépíteni, és mostantól örökre a Fidesz kezébe akarják adni a hatalmat (amúgy ha ez volt a cél, már közel járnak a megvalósuláshoz). Persze ezt valamiféle demokratikus masszába csomagolva, amit aztán el lehet adni külföldön, maximum legyintenek, a briteknél se nagyon akarództak lecserélni a Munkáspártot, szóval ezzel még el lehetne lézengeni.

A másik, amit abból szűrök le, hogy még mindig nem álltak le, hogy tényleg a csődre játszanak. Arra, hogy káoszba megy az ország, nem kell továbbvinniük a zemútnyócév adogássagai és felelősségei javát, és persze közvetve az ő előző 4 évük mocskát, satöbbi satöbbi. Aztán a káoszból ők jönnek ki elsőként, helyzeti előnyük is lesz (kezükben a hatalom, és egyenlőre akkor is ők a legnagyobb politikai tábor), és akkor aztán valóban mindent megtehetnek, még ennél is többet, hiszen zavarosban is lehet jó fogás. Elég bizarr teória, de a jelek... még mindig az imf-fel, EU-val keménykedünk, és ami számomra a leginkább erre mutat, hogy ha "csak" a diktatúrát akarták volna - na jó, legyen pártállamiság -, akkor azt IMF-pénzből is megoldhatták volna, nem kellett volna unortodoxkodni, hiszen alkotmányos diktatúrában élünk. De még mindig nem álltak le, pedig most már csaknem teljesen kiépítették a hatalmi rendszerüket, szóval ha amúgy az országot meg akarják tartani, akkor azért nem ártana lépni egyet, mert így érik az öszöd a jobb oldalon is.

A TV-ben megy az Amerikai História X. Épp az a rész, amikor a börtönéveket meséli el Derek/Edward "azegyiklegnagyobbszínész" Norton.

Az unokatesóm volt börtönben, másfél évet. Betörésért. Nem ma volt, még gyerek voltam, ennél is jobban. Sosem került elő a családi asztalnál, én meg nem kérdeztem azóta. Lehettem talán 7-8 éves akkor. Amire emlékszem, de talán ez sem igaz, hogy ő csak a "figyelő" volt, aki be se ment a házba. Lehet, hogy nem így volt, nem tudom. Ma már nekem sem számít. Előtte meg alig ismertem, nem tudom, rosszkor volt-e rossz helyen, vagy nagyon is benne volt, és csak a családomért mindent feláldozó nagymamám, vagy az éppen csak kinyíló tudatú testvérét és engem nyugtattak ezzel. Nem tudom, mit látott odabent, és annyiféle dolgot olvasok a börtönökről, hogy abban sem vagyok biztos, hogy akarom tudni. Mára egy dolgos, a két gyerekes családját egyedül eltartó férfi lett belőle, és tudom, hogy tanult az esetből sokat. Nagyon sokat.

Ami ebben az egyébként hihetetlen atmoszférával rendelkező remekműben van, az még így is mese. Az életben nem feltétlen vannak így a dolgok, pláne nem ezen a szinten. Az élet nem fekete és fehér (mint a börtönévek a filmben). Az ördögből sosem lesz angyal, és az angyalból nem lesz ördög. De az Ördög és az Angyal mitikus lények. Mi, Emberek, mi nem tartozunk közéjük. Mi mind hibázunk. Mi mind rasszisták vagyunk. Mi mind liberálisok vagyunk. Mi mind hiszünk a demokráciában és a diktatúrában. Mi egytől egyig vagyunk nácik és zsidók. Az, hogy kiben melyik hang van előrébb, az csak egy pillanatnyi helyzet, ami tudással mind kompenzálható. Nem is tankönyvi tudással, inkább tapasztalattal. Csak adni kell mindig egy esélyt az újra, valami másra. Ezzel együtt is egy szar hely lenne ez a világ. De enélkül még szarabb.

"A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon-nagyon berágunk."

Erre már rádöbbentem én is, talán be is rágtam már, bár még nem mentem el önszervező közösségbe bunyózni egy pincébe. Csak itthon ülök, és ha valakivel megosztom, mire döbbentem rá, akkor én vagyok a hibás. Hogy erre rádöbbentem. Van erre Hiperkarmáéknak is egy jó soruk, "meleg ágyból felébredni idő előtt senkinek nem fűlhet a foga". Na ebbe a hibába estem ma, amiért kifejtettem, miért gondolom úgy, hogy most a pohár félig üres. Nem vagyok egy pesszimista alkat, most is örülök annak a felének, ami tele van, egyszerűen van, amikor a pohár ürülni látszik, és ugyan, miért ne lehetne néha-néha lehangolt az ember. Megtartom én ezt magamban, ilyenkor jelzek ugyan, de az is olyan, hogy aki nem kíváncsi a válaszra, nem kérdezi meg, és ez így van jól. Aki meg kíváncsi, azt gondolja az ember, érdekli is a problémád, és többet tud hajtogatni annál, hogy "minden jobb lesz", "mutasd meg csak azért is", "ne keseregj", aztán a közhelyhegy csúcsán "te csak keseregni tudsz". Hát, azon nem múljon, megmutatom, neked eztán nem kesergek :) Lesz az a pohár jobban tele is, lehet, persze.

Amikor azt mondják, élvezd ki az élet boldog pillanatait... miért ne lehetne "kiélvezni" a szomorú pillanatait is? Bűn egy kis önsajnálat? Honnan tudnánk, milyen boldognak lenni, ha sosem vagyunk szomorúak? Mindenki tudja, hogy lesz ez még így se, lesz hát, persze! De ha hozzám szólsz, és épp nem a bohóc válaszol, legalább ne szólj be érte, mert lehet, a hiba nem az én készülékemben van, csak a pohár éppen...

Huh, na ezt nevezem súlyos műnek. És mindez úgy, hogy csak egy szobában ülnek... Utoljára az Eredeten agyaltam ennyit, de itt meg túl jól vannak összerakva a kirakós darabjai. Röviden a film, bár rákereshető: egy tanár azt állítja a búcsúbuliján, hogy 14 ezer éves, és az ott lévő tanárokkal vitáznak ezen egész este, és hát valami hihetetlenül izgalmas és érdekfeszítő a vita, pedig semmi más üresjárattal nincs kitöltve a film. Tulajdonképpen miért ne lehetne valaki 14 ezer éves? Miért ne lehetne valakinek ilyen mutációja? Zavarba ejtően hihetőek az érvek. Persze film, okés, csak érdekes eljátszani a gondolattal, hogy akár ilyen is lehet. Bár nem tudom, én nem akarnék 14 ezer éves lenni, (ezer se :D), és valószínűleg agyonnyomna az érvek lelki terhe, és rövid határidőn belül felkötném magam, vagy nem tudom. Nem hiszem, hogy ilyen súlyt el lehet viselni. De mint film, nagyon ötletes volt, és lekötött, és hát sok több millió dollárból leforgatott film nem képes erre. Egy jó forgatókönyvön kell kezdeni, és már meg is vett a film kilóra.

Ja, mellesleg ez tulajdonképpen lehet, hogy a Hegylakó-széria egyfajta filozófiai spin-offja :D

No, megvolt a szilveszter is. Jobb volt, mint vártam, bár eléggé negatív hangulatból indultam. Örülök, hogy még bírok hatig bulizni, ha jó a társaság, és örülök, hogy két estét is kihúztam botrány nélkül - nálam ez már teljesítmény. Kár volt abbahagyni, el tudtam volna még viselni egy-két napot. Most meg itt vagyok a buli utáni magányomban, vissza kéne rázódni szánalmas hétköznapjaimba, rájönni, hogy "senki se szeret, mindenki utál", hogy mennyire sikertelen vagyok. Idén fogadalmat is tettem, igyekszem ehhez tartani magam. Ha sikerül betartani, azt úgyis jelezni fogom. Egyenlőre jó vagyok :D